Ti ezt hogyan birjátok?

Megismerkedtem egy lánnyal. Szívemből szerettem, mindent megadtam volna érte. Nem sokkal megismerkedésünk után azt vettem észre, hogy a barátaim máshogy állnak hozzám, elfordultak tőlem. Idővel nem is kerestek, ha pedig én kerestem a társaságukat, elhúzódtak tőlem. Mint utólag kiderült, ez a lány csúnya dolgokat kezdett el rólam terjeszteni. Mielőtt megtudtam volna, gyakran kötözött le engem a szeretkezések során, megbíztam benne. Legutolsó alkalommal, amíg le voltam kötözve, csúnyán megvert, kegyetlenül megkínzott (tűzforró késsel vágta meg a karom, hasam, mellkasom, sósavval csöpögtetett le, tűt szúrt át a húgycsövemen stb.), és megfenyegetett engem, hogyha bárkinek is elmondom, ami történt, és nem úgy táncolok, ahogy ő fütyül, akkor örüljek, ha megúszom egy veréssel (rám akarta uszítani az ismerőseit). Egy célját nem tudta elérni, hogy mindennek tetejében még anyagilag is függjek tőle.

Azóta sikerült elmenekülnöm az ország másik végébe. A lányt pedig feljelentettem. De azóta rettegek a lányoktól, kerülöm őket, amennyire csak lehet, és a gyomrom is görcsbe rándul, amint meglátok egyet, vagy rájuk gondolok. Egyetlen egy barátom sincs, se barátnőm. És úgy érzem, hogy soha nem is lennék már rá képes. Inkább meghalok egyedül.

24/F