Egy haverom írt a csajának egy verset, megkérdezte mit szólok hozzá. Nekem tetszik. Nektek?

"Hol is kezdjem?

Nem volt még ilyen soha

Rozsdás lelkem csöveiből összeáll az orgona.

Leül elém, játszani kezd

Úgy fütyülök ahogy mondja

Ez már nem teszt,

Komoly ez véresen

Az agyamban szigszalag van nehogy szétessen,

Ha meglátom

Fejét vállamra hajtja és a szívemmel

A dubstepet kalapálom.

Ez egy álom

Nem ér véget sohasem,

Már egy félmosollyal megolvaszt

Áttöri a gondolati úttorlaszt,

Csak el ne hagyj mert itt maradok üresen.

Újra berozsdásodom,

Emésztem magam csendben,

Mint ki a halálsoron

Biztos az ítéletben,

De ha ide jutunk,

Nem hallgatom szavát

Megelőzöm csendes kivégzőosztagát,

Elmegyek

Megásom a saját sírom.

Nélküled nem létezem,

Csak elméleti síkon."