Írtam egy romantikus/erotikus kis rövid történetet, kíváncsi lennék a véleményekre, hogy milyen? ( Ha nem kedveled a romantikát bele se olvass kérlek. )

// Nem óhajtok írói pályát kezdeni és az ezzel kapcsolatos megjegyzésekre nem is vagyok kíváncsi. Ezt csak a saját magam szórakoztatására írtam. Remélem azért lesz akiknek tetszik ^^ //

Evangelynn saját házának ajtaja előtt állt, mikor meghallotta a határozott léptek zaját. Éjszaka volt. Egy árva lélek sem koptatta Garson macskaköves utcáit ilyenkor, kivéve persze az alvilági gazfickókat. Eva féloldalasan hátrafordult, s mikor meglátta a közeledő férfit azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. El kellett volna tűnnie, hiszen lerótta a tartozását... Nem volt oka tovább maradni, azt is világosan megmondta, hogy a kapcsolatuk kizárólag csak a munkáról szól. De akkor mit keresett itt most éjnek évadján? Ő volt az aki egykor visszautasította a közeledését...

- Fenris? Miért jötté...

- Te jársz az eszemben... Őszintén szólva nem is bírok másra gondolni... Mond, hogy menjek el és úgy lesz!

Vészesen közel hajolt, mitől Eva automatikusan hátrébb lépett egyet, s ezzel párhuzamban furcsa, megmagyarázhatatlan bizsergés kúszott fel a gerincén. Nem nagyon tudott gondolkodni most, csupán annyit tudott, hogy Fenris közelsége mindig is jóleső érzéssel töltötte el. Ez pont elég volt...

- Nem akarom, hogy elmenj...

Hangzott a határozott válasz, mely mintha egy pillanatra meglepte volna a férfit, de aztán levegővételnyi szünetet sem hagyott a lánynak, máris ajkaira tapasztotta sajátját. Hosszasan, szenvedélyesen elnyújtotta a csókot, miközben Eva háta a hideg kőfalhoz préselődött. Apró nyögés hagyta el száját, melyet még mindig birtokba vett az elf, s gyengéd erőszakossággal szívta be alsóajkát. A mindig hidegvérű, kimért és higgadt elf férfi, most teljesen elveszítette az önkontrollt, s mikor csípőjét a lányéhoz nyomta világossá vált, hogy most már őt is ugyanúgy perzseli a vágy. Kesztyűs keze Eva combjába mélyedt, ahogy alányúlt, hogy felemelje. Lynn köré fonta a lábait, s így már csak a hideg kőfal adta a támaszt, Fenrist pedig még közelebb érezhette magához. Ijesztő és kínzó volt a vágy melyet benne keltett a férfi, de akarta. Nem volt már köztük az ésszerű gondolkodás hűvös fala. Az elf vaskesztyűje nyomot hagyott a combján, s halkan felsóhajtott, mikor a lány fehér hajtengerébe túrt kissé meghúzva azt. Ettől még a csókot is meg kellett szakítania egy szemhunyásnyi pillanatra, de aztán folytatta az őrjítően kívánatos ajkak finom harapdálását. Eva megkapaszkodott a férfi hátában egyik kezével, másikkal pedig szép ráérősen elindult a férfi inge alatt felfelé, kitapintva a hasfalán minden kidolgozott domborulatot, s érezte, hogy most már nem tudna neki megálljt parancsolni. Az elf ajkai lejjebb vándoroltak, hogy Eva nyakára hintsen apró csókokat, de beszívva hajának illatát megrészegülve sóhajtott fel és halkan felnyögött. Gyengéden a lány puha vállába harapott, s közben a csípőjénél a blúza alá nyúlt.

- Ne... Fenris.. Várj

- Hnn?

Azt hitte, hogy a férfi nem hallotta meg szavait, de pár másodperc múlva mégis elhúzódott tőle, mélyen a szemeibe nézve. A csóktól még mindketten ziháltak. Fenris Eva feje mellett támasztotta kesztyűs tenyerével a falat, miközben Eva a két izmos kar között pihegett, nem merve "támadója" szemébe nézni. Nézett mindenfelé, csak az elf szemébe nem akart, nehogy elvesszen benne. Inkább cipőjének orrára fókuszált, s várta, hogy légzése lecsillapodjék. Amíg azonban a férfi ilyen közel marad hozzá az nem fog megtörténni. Fenris gondolatban köszönetet mondott az elfek isteneinek, hogy erőt adtak neki leállni. Szerette a lányt, mindennél jobban. Az álla alá nyúlva maga felé fordította a bájos arcot.

- Tudok várni...

Suttogta érces hangon szavait, melyekkel tán magát is meg akarta győzni. Tekintete ismét a hívogató ajkakra vándorolt, melyek most szóra nyíltak.

- Nem erről van szó...

Kezdte a magyarázatot, s közben háta mögött kitámasztott a falon, térdei felmondták a szolgálatot, köszönhetően a férfi vehemens, de módfelett érzéki "támadásának." Ezt az oldalát eddig sosem ismerte. El sem tudta képzelni, hogy a férfi, kit mindig "fapofának" csúfoltak képes ennyire temperamentumos és szenvedélyes lenni.

// No elviselhető? *-* //