Miért csak akkor keresnek engem, ha kell valami tőlem?

Nálam is ez van. Az utóbbi időben azonban rájöttem, hogy én magam pedig egyáltalán nem keresem őket. "Sajnos" segítségre soha nincs szükségem, csak úgy meg nem tudom, hogy jogom lenne-e keresni, vagy zaklatásnak számítana. Tudom, hülyeség, hiszen én se szaladok a rendőrségre zaklatásért, amikor ők keresnek, de valahogy ez mégis egyfajta feloldhatatlan dilemma számomra.

Vagyok így 1-2 emberrel, de nem segítek már nekik, mert ez kihasználás.

Az ilyeneket magasról le kell sz.rni, és tudni kell nemet mondani, még ha eleinte nehéz is. Én se nagyon érdeklek senkit, de nem is hiányoznak az ilyen emberek, aki olyan, azzal úgy-ahogy kommunikálunk, a többieket meg elkerülöm.

Nekem is így van/volt általában. Most némileg változott, mert akármiben is kellene,már nem segítek. De még így is azt érzem, hogy többet adtam,mint amit valaha is visszakapnék. Viszont felszínességből tartom velük a kapcsolatot. A barátok/barátnők sosem érdekeltek igazából már kiskorom óta.Nálam mindig valahogy az első az épp aktuális párom volt.