Mit tennétek a helyemben? Elég körülményes a helyzet, bővebben lent.

Előre köszönöm aki hajlandó végigolvasni, és tanácsot adni, hisz kívülállóként általában sokkal tisztábban látjuk a dolgokat.

Van egy lány akivel együtt voltunk 2 éve nevezném amolyan gyerekszerelemnek). Nem volt túl komoly, sem olyan hosszantartó. De jó barátok maradtunk. Azonos a baráti körünk, ezért elég sokat vagyunk együtt. Volt a közelmúltban, hogy ő nézelődött más fiúk után, én meg lányok után, ennek ellenère mindig egymásnál kötöttünk ki. Tegnap elcsattant egy csók. Eddig ezzel nincs gond, csak hogy van egy lány, akivel nemrég-óta párszor találkozgattam, távolság miatt csak heti egyszer. Nála én vagyok az első fiú, akiben komolyabban megbízik, úgy tudom, hogy nem volt még barátja. A szülei úgy-ahogy bírnak. Kedves, segítőkész, csinos, jól tanul.

Vittem neki párszor virágot, jól elbeszélgettünk, ölelés, puszi előfordult. Az, hogy ezek mennyire "nagy" dolgok, az relatív, úgy érzem, hogy a lány vár tőlem valamit (jogosan), és kedvel (a szülők valószínűleg túlgondolják a dolgot kicsit). Ategnapi esettel azt hiszem, eléggé lehangolnám, ha elmondanám neki, és lenne pár rossz éjszakája, ha meg nem mondom el, akkor se szép és jó minden, mert magamat nem érzem korrektnek vele szemben, és egy olyan "tökéletes képzelt helyzetben" élne, ami valójában nem az. Legjobban örülnék, ha ez a másik történet el se kezdődött volna, de eléggé benne vagyok. Kedves, és végtelenül szimpatikus az a lány, valahogy mindig az "elsőnél" lyukadok ki. És nem bánom, mivelhoy a legjobb barátom, ismerem őt a hibáival együtt, csakhogy amikor nem volt semmi más kilátásban kettőnk közt, akkor elkezdődött ez a második szál, ami nélkül most el lennék, még ha mennyire hiányozna is, de most mit mondjak annak a lánynak, aki kedvel, és bízik bennem, és bár nem volt köztünk semmi komoly, csak "kilátásban van"? Nem tudom elkerülni, hogy megbántódjon, viszont nem tudom, mit tehetnék, mit mondhatnék neki, hogy emészthető legyen, de igaz is? Eléggé seg.fej vagyok jelen helyzetben :/