Szerintetek ez normális? Nem igazán tudok sírni, pedig néha olyan jól esne.

Régen, kiskoromban elég síros gyerek voltam, szinte mindenért tudtam sírni fiú létemre, ha elveszett a sapkám, vagy ha azt mondták, hogy "nem vagy a barátom" stb. Elég sokszor csúfoltak is, de talán ez megerősített, mert nyolcadikban már egyáltalán nem sírtam. Gimiben sem volt rám jellemző, talán megtanultam elfojtani magamban az efféle érzéseket. Aztán szerelmes lettem, és bár a reménytelensége miatt ez a szerelem sok gyötrelmet okozott nekem, mégsem tudtam igazán sírni, se belül mindig éreztem a fájdalmat. Az utóbbi időben kettő olyan incidensre emlékszem, amikor megeredt a könnyem, mindkétszer tavasszal: egyszer, miután elindultam az egyetemre az albérletből, ahol együtt laktam azzal a személlyel, aki sohasem viszonozta az érzéseimet, a buszon elpityeredtem. Azután pedig volt egy vitánk és aközben/utána.

Szerintetek mit jelenthet, hogy nem igazán sírok, pedig olykor úgy fáj?