Lányok, ti mit gondolnátok egy ilyen beszélgetés után? Miért lettem ilyen rossz ember?

Bocs, hogy ilyen hosszú szöveggel terhellek titeket késő este, de ez van...

Még 3 éve megismertem a neten egy nagyon aranyos, kedves lányt. 400 km távolság van köztünk, szóval nem sok minden lett a dologból, de napi szinten tartottuk a kapcsolatot. Az utóbbi időkben ez eléggé leromlott, sokszor éreztem úgy a lány iránt, hogy "de jó lenne ráírni, de írjon rá a f..om". Ő sem keresett. A minap ráírtam, hogy megkérdezzem, hogy van, mi újság vele, és meg szerettem volna beszélni, hogy mi történt köztünk. Ő erre azt mondta, hogy ne haragudjak, de nagyon kész van, most esett át egy szakításon, majd holnap megbeszéljük. Eljött a holnap, vártam, hogy rám írjon, de semmi. Ma írt rám kezdésnek egy "szia :)"-t, de ismét abban az állapotban voltam, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, sem ahhoz, hogy beszélgessek vele. Egy óra elteltével mégis visszaköszöntem neki, és jöttek a szokásos dolgok, hogy mi újság velem, stb. Láthatóan jobb kedve volt, de én elutasító, zárkózott voltam vele, válaszoltam a kérdéseire, de én nem érdeklődtem felőle, nem kérdezgettem, azt sem hoztam fel, hogy meg kellene beszélni azt a dolgot, ami félbe maradt. Majd szép álmokat kívántam neki, és elköszöntem.

Egyébként sajnos nem csak vele vagyok ilyen. Az egyetemen volt egy nagyon jó lány barátom, de ő sem keresett egész nyáron, azóta nem is beszéltünk, még ha látom is, elkerülöm őt messzire, úgy teszek, mintha észre sem vettem volna. Iránta is egyszerre érzem azt, hogy hiányzik a társasága, és egyben elmehet a fenébe, nem vagyok rá kíváncsi.

21/F