Ha egy nő elvárja az anyagi biztonságot pénzéhes, ha összejön egy szegénnyel akkor pedig igénytelen? Mi ez az ellentmondás ezen az oldalon?

Egyrészt azt látom, tapasztalom a válaszoknál, hogy teljes egyenjogúságot hirdetve azt szajkózzák, hogy a nőnek ugyanolyan anyagi körülményeket kell teremteni mint egy férfinak. Huszonévesen már karrier, saját ház autó, és ha becsúszna egy baba fel tudja nevelni önerőből...ha egy kicsit is arra vágyik hogy a férfira is támaszkodhasson, akkor az már elítélendő, anyagias, számító. Pedig tudjuk hogy a férfiak még mindig jobban keresnek, meg persze számít azis hogy legtöbbször a férfi az idősebb a kapcsolatban, szóval nyilván jobban elvárható hogy jobb anyagi helyzete legyen mint egy 10 évvel fiatalabb nőnek. Na de a másik oldal, hogy tettem fel ide pár kérdést a helyzetemmel kapcsolatosan. Röviden az hogy, összejöttem egy nálam idősebb féfival, akinek semmije nincsen, tele van adóssággal, arra kényszerült hogy az anyjával éljen, hiába dolgozik nincs szórakozásra, vagy rám költhető pénze csak túlélni tud. És olyan helyzetben vagyunk hogy nem tudunk normálisan együtt lenni, mert egyikőnkhöz se mehetünk át a családi körülmények miatt. Ez egyre rosszabb így télen, ezért néha elmegyünk panzióba, de aztis csak én fizetem mert neki nem jut rá, összeköltözni emiatt szintén nem tudunk. Na és mikor leírtam ezt a helyzetet, támadó megjegyzéseket kaptam, hogy milyen igénytelen nő lehetek hogy autóban szexelünk, meg hogy egy ilyen csóró ember jó nekem, nincs is önbecsülésem stb. De én őt szeretem, az senkit nem érdekel? Olyan ellentmondásosak az emberek....ha kidobnám őt mert szegény és keresnék olyan férfit akinek van lakása nem kell vele fagyoskodni, akkor jönne az hogy anyagias vagyok. Most akkor hogy van ez?