Szerintetek ez büntetendő? és mit gondoltok az ilyen kapcsolatról? Mi tévő egyek?

13 éves lány 19 fiú

Én a fiú vagyok.

És mielőtt meg kapnám azt hogy pedofil vagyok előbb olvassátok el a történetet.

Én 19 éves fejjel sose hittem volna hogy ilyenre kapcsolatra adni fogok valaha.

Mindig úgy voltam hogy 16 alá nem megyek lány téren.De igazság szerint nálam idősebbel sem kezdenék.

Sőt megvettetem az olyan barátaim akik 18-ak voltak meg 19 és 13-14 éves barátnője volt.Mind addig míg én is bele nem csöppentem ebbe és nem tudom mi tévő legyek.

Nem a törvényre vagyok kíváncsi!!! Mert tisztában vagyok vele."14 év alatti személy nem létesíthet szexuális kapcsolatot 18 -dik élet évét betöltött személlyel" (nem is volt semmi csókon kívül és ölelkezésen és egy kis tapin kívül semmi) Nem akarok börtönbe kerülni így is van elég bajom.

Igazából ott kezdődött.Az egész előző "kapcsolatomra"

Vissza térve.Az első szerelmem mai napig üldözz!! És sehogy nem tudom túl tenni magam rajta de próbálkozok.

Meg ismertem két lányt egyik a legjobb barátom lett a másikba meg 3 hónap után bele szerettem.

Ott kezdődött el csak igazán ez az egész.

"Ugye akit szeretsz azért küzdj" dolog.

akkor én voltam 17 a lány 14 akibe bele szerettem.Sose voltam szerelmes de ő volt az a lány akit a mai napig sem tudok feledni addig míg őt nem ismertem meg nem is tudtam mi az a szerelem.Próbálkoztam nála de vissza utasított :/ de nem adtam fel.. mindig a kedvében jártam és minden kívánságának eleget tettem csak 1x kellet mondania.

Fél év múlva kiderült hogy akkora már 15 éves lánynak

akit szerettem van egy szerelme és együtt is volt vele.

Egy 25 éves férfi.Szó mi szó nem illetek össze sem korilag sem sehogy.De a lány naív fejjel szaladt utána fél évig könyörögtem neki hogy vessen véget ennek a kapcsolatának és nem csak azért mert féltékeny voltam.

Hanem azért mert csak a lányt kihasználta szenvedett miatta én meg a lány miatt mert tétlenül kellet néztem hogy szenved ás persze bántott az is hogy aki a szívemnek a legfontosabb volt nincs velem de mégis mellettem van mint "barát".

Addig addig csinálta a hülyeségeit a férfi meg csalta kihasználta a lányt mire az 9 gyötrelmes hónap után rá jött hogy még sem illenek egymáshoz.A férfival ott tettünk keresztbe egymásnak ahol csak tudtunk.

Volt mikor össze verekedtünk annyira gyűlöltük egymást.

Mindig a halálra kívántam.

Sajnálatos módon a férfi a szakításuk után a lánnyal meghalt.Közben én is elveszítettem a szüleim mind kettőt nekem nem maradt más mint a legjobb barátom és az első szerelmem a lány nekem ők voltak ezek után a legfontosabbak az életemben nem volt már senkim rajtuk kívül nagyon szerettem mind kettőt egyik mint igaz barát másik mint igaz szerelem.Folyamatosan küzdöttem a lányért minden nem után próbálkoztam nem tudtam fel adni mert nekem már csak ő maradt és nagyon szerettem.

Eljött az az éjszaka amikor a lányt egy buli után

kisértem haza amikor először meg csókolt és utána le is feküdtünk ekkor veszítettem el a szüzességem azzal a lánnyal akivel mindig is szerettem volna. úgy éreztem álmodom és abban a pár órában hihetetlenül boldog voltam mert tudtam talán végre 1 év után sikerült nála el érnem valamit.Másnap reggel facebbokon olvastam az üzenetet hogy nem akart meg csókolni és lefeküdni velem butaságot csinált

felejtsem el örökre ne keressem többet.Én zokogva tört ki belőlem a sírás és 5 perc múlva szaladtam hozzá hogy ennek nem lehet így vége mert én szerettem őt de el küldött azzal hogy ő nem akar többet barátságnál mert nem vagyok az esete.

Össze törtem... pár hét múlva hívott hogy ki akar békülni velem de csak mint barát nem tudtam nem-et mondani annyira szerettem.

Utána "csak barátok voltunk"még + 1 évig

De úgy amikor kettesben voltunk utána se ő se én nem bírtuk azt hogy ne feküdjünk le a másikkal.EZ se kapcsolat SE barátság nem volt valahol a kettő közt csak így volt jó neki is meg nekem is hogy meg tudjunk maradni egymás mellett.De folyamatosan ment a veszekedés hogy én mindig féltékeny voltam és állítása szerint miattam nem tudott "pasizni" mert bele avatkoztam a életébe.Szerettem tudtam hogy ha lesz valakije elveszítem és nem marad rajta kívül senkim már az életben.

Addig veszekedtünk amíg egy nap úgy össze vesztünk hogy úgy döntött jobb lesz ha vége..a "barátságunknak"

Mert miattam rossz az élete.

Próbáltam bocsánatot kérni de nem engedett itt hagyott végleg :(

Utána a legjobb barátom a másik lány akit szintén nagyon szerettem ugye a csajnak több mint 10 éve barátnője és meg haragudott egyik napról a másikra és ő is itt hagyott azzal az indokkal hogy hogy lehetne úgy barátom ha én a barátnőjével(a szerelmemmel) nem vagyok jóba.A barátnőjét választotta amit meg értek de senki nem kérte tőle hogy válaszon kettőnk közt pedig ő is nagyon szeretett engem meg én is őt de csak mint barát és semmi több.

Ezen a ponton maradtam egyedül mint a kisujjam úgy éreztem a szüleim elvesztése után és a két lány elvesztése után senkim sem maradt.Öngyilkos lettem

majdnem de nem tudtam meg tenni.De olyan mély pont volt ez az életemben és fájdalom amit sose éltem még át ez előtt.Több mint 2 hónapig könyörögtem hogy bocsássanak meg de hiába szartak a fejemre mire akkora már minden szavamért én voltam a rossz nem tudtam mást tenni mint hogy csendben fájó szívvel de el engedtem őket bár mennyire is rossz volt egyedül.

Sokáig szenvedtem nélkülük a hiányuk miatt nem volt perc hogy ne gondoltam volna rájuk de főleg a szerelmemre.El jártam én ezek után is buliba haver srácokkal de nélkülük sose tudtam jól érezni magam sehol folyton csak ők jártak a fejembe hogy milyen jó volt velük és mennyi mindent át éltünk együtt a 2 év alatt együtt.Kezdtem már talpra állni meg ismertem egy kislányt aki 13 éves 1 hónap múlva tölti a 14 -et.

Aki engem nagyon meg szeretett egyre többet találkoztunk és meg kedveltem ő meg belém szeretett.

5 Hónap telt el a veszekedésünk után miután elveszítettem az életemben két legfontosabb volt.

Már pont kezdtem túl lépni rajtuk amikor 5 hónap után fel kerestek azzal a szándékkal hogy bocsássam meg amit velem tettek és béküljünk ki mert szeretnek hiányzok.

Egyik szemem sírt másik nevetett.Boldog is volta meg nem is mikor vissza akartak jönni hozzám.Kértem 1 hét gondolkodási időt hogy döntsek hiszen azt a fájdalmat nem lehet egy bocsival el intézni amit nekem okoztak azzal hogy itt hagytak a szüleim után ők is.Le telt mire úgy döntöttem hogy a legjobb barátomnak meg bocsátok de csak azzal a feltétellel hogy nem hagy itt akkor sem ha a barátnőjével nem békülök ki szó nélkül bele egyezett igazából rá nem is haragudtam mert nem ő volt a hibás még ha butaságot is csinált.A szerelmemmel viszont más már a történet neki nem tudtam ezt el nézni.De nem tudtam nem-et mondani a bocsánat kérésére.És mondta hogy azt veszítette el aki a legjobban szerette.

Mondtam neki kap egy hónap próba időt mert azt mondta meg változott és be szeretné bizonyítani.

De nem akar velem járni meg semmit tőlem csak mint barát szeretne kibékülni és bármit mondtam neki most is mint mindig azt kaptam válaszul hogy nem nem tudna velem járni mert nem úgy szeret.

csak akkor nem értem miért akar kibékülni őszintén mit vár tőlem??? Ezek után hogy én tegyek még mindig ő érte

ő meg semmit értem.Én már nem tudok érte többet tenni bármennyire is szeretnék így nem ha ő nem változik nem tudok én mit tenni.Annyit tettem a két év alatt érte mint soha senki más nem tette meg érte és nem is biztos hogy meg is tenné.

De közölte velem a csillagos eget és lehozhatom neki akkor sem tud járni velem.

ezek után is ezt kaptam tőle..

A lehető legrosszabbkor jött vissza az életembe már majdnem túl léptem rajta mert tudom hogy ez a helyes és ott a kislány aki nagyon szeret se meg bántani se elveszíteni nem akarom tőle 1 nap meg kaptam azt a törődést tiszteletet becsületet amit a másiktól 2 év alatt sem .. De sajnos én még nem szerettem remélem hogy viszont tudom majd szeretni mert meg érdemli. Az első szerelmem szerettem még mindig és sehogy nem tudok túl lépni rajta most ott tartunk hogy le telt a próba idő fele tehát a fél hónap de semmi sem változott el várja hogy én tegyek érte amit már nem tudok :'(

és inkább megint el dob mint hogy becsülje azt hogy volt aki szeresse.Vicces az hogy állítása szerint miattam nem volt "pasija" de az 5 hónap alatt sem lett neki nélkülem.És miért ?? Mert mindig többet akar annál amit meg kaphat nem elég neki az amije van.

Össze jöttem a kislánnyal szombat óta járunk és érzem azt hogy szeret.Amit a másik mellet 2 év alatt sosem éreztem.Bár még én sajnos nem szeretem.

Sosem voltam az a csaj mágnes de nem is vagyok az a típus aki minél több lánnyal van annál király-ab és menőbb vagyok típus.Mind két lányban azt tisztelem a legjobban tiszteltem hogy egyik sem egy rossz ku..va

és nem fekszik össze akárkivel a kis lány még szűz a szerelmem meg velem veszítette el a szüzességét.Most meg kaphatom azt hogy ne mindenki ku..va de az én korosztályomban azért a többségének az a lényeg hogy minél több pasim van annál jobb.Meg nekem amúgy is nekem jobban be jönnek azok a lányok akik szerényebben öltözködnek kevés rajtuk a smink vagy nincs is.

és viselkedésre is szerényebbek és szendébbek.

Az eszem azt súgja hogy maradjak a kislánnyal

mert a másik úgy is csak kihasznál és nem értékel.

De a szívem meg azt hogy szerettem az első szerelmem és nem tudom el engedni bármennyire is hülye az illető.

Nem tudom mit tegyek.

Arra vagyok kíváncsi hogy mennyire vészes ez a kor különbség én meg a kis lány közt..

Mennyire lehet így ennek a kapcsolatnak jövője????

stb....