Mit tegyek? Annyira össze vagyok zavarodva.20/F

Mostanában túlérzékeny vagyok. Nem telik úgy el egy nap hogy ne sírjak, szinte már bármilyen romantikus dolgom bőgni tudok, annyira vágyok a szerelemre... Sokszor direkt siratom magam, mert jó érzés...

Nagy valószínűséggel sosem fogom megtalálni azt az illetőt, akivel teljes szerelmi életet élhetek. Most gondolom azt szűrtétek le ezekből a sorokból, hogy csak egy siránkozó vagyok, de ez tényleg így van, nem fogom megtalálni Őt. Most nagyjából megpróbálom pontokba, külön szedni a dolgaimat, hogy érthetőbb legyen a mondanivalóm:

1. pont:

Tudom, hogy ez ellenszenves tulajdonság, de a belső mellett számomra nagyon fontos a külső is. Nem tehetek róla, aki külsőre nem tudja bennem beizzítani a "tüzet", azzal úgy vagyok, hogy inkább meg se próbálom, mert az nem az lesz amire én vágyok. Én a "mindent elsöprő szerelemre vágyok", nem tudom, hogy ez létezik-e egyáltalán...

2. pont:

Amit még nem mondtam (ezzel még nagyobb ellenszenvet fogok kelteni), hogy biszexuális vagyok. Szexuálisan tudok mindkét nemmel lenni, de viszont érzelmileg sokkal közelebb állok a fiúkhoz, csakis velük tudnám elképzelni azt a "mindent elsöprő szerelmet". A probléma ott kezdődik, hogy senki sem tudja rólam, hogy bi vagyok, nem merem elmondani senkinek, nem is tervezem ezt felfedni a családom, vagy a barátaim előtt. Mint ahogy előbb is mondtam, (ha rossz dolog, ha nem), nekem nagyon számít a külső. Próbálok a környékemen ismerkedni meleg férfiakkal, de egyik sem érte el azt, amire én vágyok. Sokszor elgondolkoztam ezen, lehet, hogy túl nagyok az igényeim, de nem tudok tenni ellene, tudom, hogy nem lennék mellettük boldog...

3. Pont

Ami még nagyon nyomasztja a szívemet a gyerek téma. Csak férfi mellett tudnék teljesen boldog lenni, de én a későbbiekben nagyon szeretnék gyereket... Lehet, hogy ez furán hangzik, egy 20 évestől, de tényleg nagyon bánt ez, hogy ha a férfiak mellett döntök nem lehet gyerekem...

4. Pont

Van egy lány, akivel már gyermekkorom óta "kerülgetjük" egymást. Ő volt a legelső szerelmem, nagyon nagy hatással volt rám kiskoromban. Ez mostanra megváltozott, mivel időközben rájöttem, hogy biszex vagyok. Ezzel a lánnyal érdekes módon (mindig elcsodálkozok ezen), sosem történt köztünk semmi, még egy csók se, pedig tudom, hogy én is ugyanolyan hatással voltam/vagyok rá, mint ő rám. Ő az egyetlen lány, aki mellett boldog tudnék lenni, de nem 100%-osan. Nem tudnék kiteljesedni, mivel nem lenne meg a "mindent elsöprő szerelem"... De lehetne gyerekem, és ez sokat dob ezen az egészen... Viszont nem akarom őt megbántani, mert nagyon közel áll hozzám...

Szóval a kérdésem a következő: Szerintetek válasszam azt az lányt, aki mellett eltudnám képzelni a jövőmet, de viszont nem lennék mellette teljesen boldog, vagy várjak még a "mindent elsöprő szerelemre" egy férfi személyében?