Tényleg akkor szeretünk valakit a legjobban, ha el tudjuk engedni azért, hogy neki jobb legyen?

"Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt.

A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar.

A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért." (Márai)

Ez a legnagyobb fasság

Ha szeretsz valakit miért akarod elengedni?

Na jó persze görcsösen kapaszkodni egy olyna kapcsolatba amit a másik fél már egyáltalán nem akar azt tényleg nem szabad, akkor tudni kell elengedni, de magad miatt, mert te sosem lehetsz maradéktalanul boldog egy olyan kapcsolatban amit csak te működtetsz.

De ha valakit szeret az ember, azért küzd, egy ész határon belül.

Ez egy ultraszar mondat...

A szenvedő alany szakít, amikor akar, de önkényesen kijelenteni valamit nem érdemes.

Inkább harcolj, ha van kiért, és van miért. Abban több szeretet van...

Harcolásban szeretet, lolcsi

A küzdés, harcolás, birtoklás minden, csak nem szeretet. Illetve az, de önmagad szeretete.

Ha jót akarsz valakinek, azt akarod, hogy boldog legyen, ahhoz nem feltétlenül kellesz TE is. Nem te vagy a boldogság egyetlen lehetséges forrása. De itt a legtöbben képtelenek akár egy gondolatkísérlet erejéig is kilépni az egocentrikus világukból.

Nem egészen. Nem nagyon tudok olyan helyzetet elképzelni, ahol attól lesz jobb a másiknak, hogy elengedjük.

Ha ez így van, akkor eleve nem jó a kapcsolat és nem is lehet olyan nagy a szerelem.

De biztosan vannak olyan esetek, amire ez igaz lehet.

De szerintem úgy általánosságban nem igaz.