(Meleg kérdés) Van olyan hogy valaki egyszerűen képtelen a boldogságra?

Kedves első, kicsit járj utána a pszichopata jelentésének, és ha nem tudod, hogy miről beszélsz, inkább ne szólalj meg!

Kérdező: Szerintem, és ezt minden rosszindulat nélkül mondom, látogass el egy pszichiáterhez. Nővérem is hasonló gondokkal szenvedett és őt is elküldte édesapám, és segített neki. De nem, olyan nem létezik, hogy valaki képtelen a boldogságra! Úgy lettünk megalkotva, hogy ami jó, azt értékeljük, élvezzük-.

Ha vannak érzelmeid, csakugyan nem vagy pszichopata. Így annál kellemetlenebb.

Pszichiáterhez viszont ne menj, mert az őrülteket kezel és begyógyszerez. (Ha már itt tartunk, hogy mi mit jelent.:D)

A boldogságra meg nem "képes" az ember, hanem vagy boldog, vagy nem.

Lehet, hogy az identitásod miatt tudat alatt így bünteted magad? tudomásul vetted, de biztos, hogy igazán elfogadtad? Esetleg van valami más, ami miatt elesettnek, bizonytalannak, gyengének érzed magadat?

Általában azok az emberek, akik újra és újra ilyen kapcsolatokban kötnek ki, lélekben nincsenek igazán rendben...de ez nem örökérvényű, visszafordíthatatlan káreset, hanem valami amin dolgoznod kell.

A bántalmazási dinamika független attól, hogy melyik nemmel vagy együtt. Nézd meg pl. az Emma Roberts-Evan Peters párost, ott pl. a csaj veri rendszeresen a párját, és elsőre nem tűnik fel a dolog a fotóikon. Én nő vagyok, az én exbarátnőm se volt semmi ilyen téren, de elsőre nem mondtad volna meg róla, mert alacsonyabb, törékenyebb mint én. A bántalmazás nem a nagy darab, kitetovált, sittes külsejű csávók privilégiuma. A legtöbb esetben jólfésült, intelligens, megnyerő emberek, és ha valaki megkérdezi őket, "ők sosem bántanának senkit...kivéve persze ha okot ad rá". És akkor elkezdi mesélni, hogy minden exe "totál hisztérikus, érzelmileg instabil volt, de ő persze feddhetelen". Ez az a pont amikor felvonod a szemöldököd.

Az áldozat szerep nem egyenlő az alárendelt hajlammal. Az alárendelt hajlam az, amikor az ember szeret ilyesmit eljátszani, de csak közös megeggyezés után, előre megszabott szabályok szerint. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik fél kedvére ütheti a másikat, aki meg csendben tűri amíg megérkezik a mentő vagy a rendőrség. Ezek a kapcsolatok bizalomra, jó kommunikációra, szeretetre épülnek, és mindig az alárendelté az utolsó szó (!).

A bántalmazás viszont úgy kezdődik, hogy a másik fél először "megment" valamitől. Ő a hős lovag, a védelmező, az elemi jó, aki megvéd, aki erőt ad.

Aztán telik az idő, és beütnek az első jelek. Egyre inkább ő beszél, rád nem figyel. Soha semmiért nem vállal felősséget, semmi nem az ő hibája. Nem bírja a változást, mindennek úgy kell lennie, ahogy azt ő megszokta. Anyagilag arcátlanul kihasznál vagy pedig függési helyzetben tart, és erre fel is hívja a figyelmedet. Mindig ott a kettős mérce, neki sokkal többet szabad mint neked, és meg is tudja indokolni hogy miért. Társaságban továbbra is hős védelmező, de kettesben manipulatív, szándékosan megbánt, kritizálja a barátaidat, hobbidat, nézeteidet, bocsánatot nem kér. Megpróbálja elidegeníteni a környezetedet, hisztérikusnak, megbízhatalannak állít be a környezetednek Folyton problémázik, hogy miért beszélgetsz velük ilyen sokat, kivel beszélsz, kivel találkozol, miért, mennyi ideig, hol, miért töltesz fel magadról képet a netre, ki az ismerősöd stb.

Apró szemétkedéseket csinál veled, elrakja a cuccaidat, kajádat, kitörli az emailjeidet, stb. Semmi értékeset nem von meg, de bosszant, és érzelmileg kiborít. Bocsánatot nem kér, sőt, ha teheti letagadja az egészet.

A bántalmazás nem csak fizikai, hanem érzelmi dolog is.

Általában akkor lesznek ezek az emberek agresszívak, amikor úgy érzik, hogy kezd kicsúszni a kapcsolat irányítása a kezéből. Amikor úgy érzi, hogy lapátra kerül, akkor jönnek a pofonok, a rágalmazás, az üvöltözés, a zsarolás.

Aztán a 180 fokos fordulat, ígéri megváltozik, újra felveszi a hős lovag páncélját, "mire mennél nélkülem", "majd én meggyógyítalak", "most minden más lesz", de hamarosan kezdi az egészet előről.

Miért marad ebben a helyzetben bárki is?

-szégyenérzet amiért ezt eltűrték

-a bántalmazás normalizálása (az agresszió férfias, ilyen temperamentuma van a drágának, olaszos családi élet)

-a környezettől való elszakadás, anyagi ok (nincs hova mennie, nincs miből megélni)

-a társadalom véleménye (mit szólnak ha szétmegyünk)

-a partner megtorlásától való félelem

-még mindíg szereti (stockholm szindrómával keverve)

(folyt köv)

(folyt)

Ezen úgy tudsz felülkerekedni, ha egyrészt felismered a helyzet dinamikáját, és eleve nem kezdessz ezekkel az emberekkel.

Hogyan lehet felismerni a potenciális bárntalmazókat:

-karizmatikus egyéniség

-romantikus, mélyérzésű, izgalmas ember, olyan mint valami bódítószer, teljesen levesz a lábadról, tisztára elvarázsol, mintha be lennél állva ha vele vagy

-nagyon gyorsan alakul ki a kapcsolat, alig ismered egy hete, de már az összebútorozáson gondolkoztok

-eleinte nem lát teljes egészében, az összes ember hibáddal eggyüt. olyan dolgokért magasztal, amik nem igazak, vagy nem tudhatna róluk ennyi idő után

-"te vagy a másik felem", "olyan különlegesen egyedi vagy", "soha nem találkoztam még senki hozzád foghatóval", "csak te és én a világ ellen"...ezek mind utalnak arra, hogy nem téged lát, hanem valami idealizált álomképet, és ki akar sajátítani

-nincsenek mély beszélgetések, eltereli a szót vagy mindent rád hagy, témát vált és monológokba kezd, igazán nem figyel rád

-"te olyan érzékeny, empatikus ember vagy", "olyan jól alkalmazkodsz", "szegénykém mennyit szenvedtél" "micsoda kis túlélő típus vagy"...ezeket a dolgokat tudatosan vagy sem, de keresi, és ki is fogja játszani ellened.

-előre lefeketett elvárásai vannak, amik vagy sztereotipikusan az alárendelt szerephez köthetőek, vagy nagyon furák, szokatlankok ("az ideálom, hogy legyen csöndes, a felső ajka nagyobb mint az alsó, szeressen főzőcskézni, oxford cipőt hordjon és frissen sült palacsinta illatú a bőre"-ez valami fanfic OC amit unalmában talált ki, egy igazi hús-vér ember esetében ez szürreális elvárás)

(folyt köv)

(folyt)

Hogyan lépj ki az ördögi körből:

-kérdőjelezd meg azt a hangot a fejedben ami a csökkent értékűséget és gyengeséget emlegeti

-koncentrálj az értékeidre, mind fizikai, mind intellektuális, mind érzelmi téren. szedd őket listába, az elért eredményeiddel eggyütt, tedd ki a falra, légy rájuk büszke.

-a kapcsolat önmagában nem érték, attól lesz az, hogy jól működik. egyedül is megy az életed, van célod, terved, szórakozásod, emberi kapcsolataid, elég erős vagy, hogy megcsináld.

-figyelj a megérzéseidre, ha valaki furának, vagy "túl jó, hogy igaz legyen"nek tűnik első benyomásra, az bizony AZ IS.

-NE olyan partnert keress, aki megvéd, megoldja a problémáidat helyetted, "a másik részed", hanem aki nélküled is megáll a saját lábán, de de jó a közelében lenni

-akármennyire is nehéz, NE a testiség legyen az első az ismerkedés első szakaszában

-ne engedd hogy trivializálják azt amin átmentél

-ez nem verseny, hogy kit vert meg jobban a sors. szolidaritás az igen, "nekem rosszabb"-rivalizálás az nem.

-ha a barátaid, családod azt mondják valami nem okés, akkor legyél nagyon kritikus magaddal szemben. ilyenkor akcióba lép a védekező mechanizmus meg a mentség-gyár, "biztos a homofóbia beszél belőlük", "de mi a Bélával szeretjük egymást", "biztos csak féltékenyek ránk". Vizsgáld meg a helyzetet, mintha valaki mással történne.

(folyt köv)

(folyt)

Amit általában nem mondanak el az ilyen kapcsolatok túlélőinek:

-a normális kapcsolatok unalmasnak fognak tűnni. annyira hozzászoksz ehhez az extrém menny-pokol helyzethez, hogy ezt érzed normálisnak. Ne hagyd, hogy ez elrontsa az egészséges viszonyaidat, vedd észreezeket a gondolatokat

-paranoia. minden kiszolgáltatott helyzetben a legrosszabbat várod. minden kedves gesztus mögött keresed a mellé "járó" pofont

-ott motoszkál a fejedben az összes negatív gondolat amit beleültettek a füledbe. "nehéz téged szeretni"...ez hatványozódik ha ténylegsen is van valami ami megnehezíti a párkeresést (mentális problémák, testképzavar, identitás, csöndesség stb-de ilyen kinek nincs), de ezeket meg kell kérdőjelezni, el kell hessegetni. "engem mindenki bánt"-nem nem igaz, ez általánosítás. vannak/voltak körülötted rossz emberek és mérgező légkör, de nem csak az létezik.

És ezen kívül selfcare gyakorlása napi szinten. Jutalmazd, kényeztesd el magadat. Vegyél egy jó bögre forrócsokit. Öltözz fel igazán neked tetszően akkor is, ha épp semmi okod rá. Menj társoságba különösebb cél nélkül. Menj el fogorvoshoz, fodrászhoz, orvoshoz. Vidd el magadat "randizni" a kedvenc kávézódba. Sportolj, mozogj...jó a jóga, úszás, bringázás is. Megérdemled a jó dolgokat. Keresd az olyan tevékenységeket, dolgokat amik testilag, szellemileg, lekileg jól esnek.

Nem kell a jó dolgokért megszenvedned, a boldogság nem az önostorozásból fakad.

Remélem ez segít. Ha gondolod, írj pmet, szívesen válaszolok.