Kedves Hölgyek! Ha van olyan férfi barátotok, akivel tényleg mindent meg tudtok beszélni, legféltettebb titkaitokat is, akkor mi az, ami miatt nem tekintetek rá potenciális partner jelöltként?

Mert szexuálisan nem vonz, nem vagyok belé szerelmes. Az ilyenekkel max. köszönésnél arcra puszi van vagy még annyi sem. Amilyen gyerekkorom volt, kialakult egy távolságtartás bennem, szóval még csak ölelgetni sem szoktam a barátaimat, rokonaimat, nálam már ez egy intimebb kategória. (Pont az ellenkezőjét érte el pár közeli rokonom azzal, hogy "kötelező" volt, és megszóltak, meg leszidtak, ha elhúzódtam valakitől, mert mondjuk előtte evett hagymát...)

Én szinte bárkivel képes vagyok jól elbeszélgetni (értsd úgy, hogy egy idegennel is), ha nem teljesen kuka az illető, de ez nem jelenti azt, hogy mást is akarnék.

Már miért ne játszanának ezek az opciók? Pontosan azért nem lett potenciális partner jelölt, mert nincs meg a kémia. Egyszerűen nem vonzódok hozzá, nem tetszik. Ez egyébként fordítva is igaz szerencsére.

Soha nem volt több köztünk, mint barátság.

Nem tudom, ebbe a kategóriába tartozik-e, mert azért a legféltettebb titkaimat én mindig inkább megtartottam magamnak, volt egy határ, amin a barátaimat sem engedtem túl.

Két olyan férfi barátom volt, egy még van is, csak sok év elteltével már eléggé eltávolodtunk egymástól, akivel tényleg sokat beszélgettünk, találkozgattunk. Szex nem volt köztünk, csak barátság.

Ami összekötött minket, mint barátokat a közös érdeklődési kör, hasonló problémák, olyan szempontból hasonló személyiségek voltunk, hogy ők is, én is szívesen meghallgattuk a másikat, ki tudtuk önteni egymásnak a szívünket, nyitottak voltunk sok programra, eljártunk együtt szórakozni, jól éreztük magunkat.

De sem a testi, sem a lelki vonzalom nem volt meg, pedig nem voltak csúnyák. Csak olyan kis mulyák, inkább barátnő, mint barát típusok. Ráadásul a világnézetünk és a jövőképünk is sokban különbözött.

A vége az lett, hogy egyik belém szeretett, a másik meg féltékeny lett, mikor megismertem a párom.

Többet nem is barátkoztam férfiakkal.

Egyébként érdekes, hogy külsőleg a párom sem olyan sokban különbözik tőlük, talán kicsit ők magasabbak voltak nála, de amúgy hasonló testalkat, hajszín, szemszín, öltözködés, hozzá mégis tudtam vonzódni.

Viszont ő egy határozottabb, férfiasabb, erősebb jellem.

Úgyhogy nálam a jellem, a testi-lelki vonzalom játszik közre az ilyesmiben. Meg aztán, lehet érte megkövezni, nálam fontos, hogy egy férfi azért férfi legyen, nem egy tutyimutyi, nem életrevaló kisfiú. Főleg így 30-as korosztálynál.