Gondolkoztatok már azon, hogy alapvetően bármennyire is próbálkoztok jónak lenni sose kaptok cserébe szart sem?

Hát én mindent megadtam az ex-nek...mégse tudta értékelni.... ígéretek voltak....több közös időtöltés, többet lesz velünk...mi vagyunk a legfontosabbak neki....

lelkileg, anyagilag mindig mellette álltam....

a mostani kapcsolatomban is úgy érzem hiába teszek jót....csak a kritikát kapom. :(

nehezen tudom elfogadni ezt.... tudom, én se voltam mindig egy adakozó, de szívesen segítettem, figyeltem a másikra....

az első gondolatom a párom... mégis úgy érzem, nem értékelik ezt bennem.

És akkor elgondolkodok azon, hogy lehet nem is kéne "tőrni" magam.... hisz úgyse értékel senkit :O

Egyedül a kisfiam, aki hálás, és adok-kapok kapcsolatban van velem :D

Érdekes, hogy az emberek sokszor ugyanolyan mintákat fognak ki a kapcsolataikban. Ezek gyerekkori beidegződésekre vezethetők vissza. Lehet egy önfeláldozó nagyszülő, szülő aki sokszor hangoztatta hogy hálátlanok az emberek, hiába teszek meg mindent stb vagy éppen: mindig a jókkal történik rossz.

Felnőtt korban ha valaki sorozatban ugyanabba a problémába ütközik (abúzív partner, alkohol, önzés, megcsalás) az nem azért van, mert minden nő/férfi szemét. Ezt vonta be az életébe az illető. Hiszen sokan élnek kiegyensúlyozott, normális kapcsolatban.

Szóval nem kivetíteni kell a problémákat, hanem magadon kell dolgozni. Javaslok egy jó pszichológust (nem szégyen) esetleg kinezológiai oldást, családállítást.

Még egy jó tanács: én csak annyit adok egy kapcsolatban, amit jó szívvel tudok adni és viszonzást se várok érte. Így nem vagyok csalódott, de többnyire én ugyanezt vissza is kapom. Az régen rossz ha valaki számolgatja a kedves gesztusokat.