Miért érzem azt, hogy minden történés ellenére visszacsinálnám a dolgot, még akkor is, ha tudom, hogy sosem lehetnék vele boldog?

A barátommal szakítottunk 9 hónap együttlét után. Szerettem őt, és tudom, hogy ő is engem. Ennek ellenére sokat veszekedtünk, mindketten nagyon erős személyiséggel bírunk.

Hasonló más többször történt, de pár napnál többet nem bírtunk egymás nélkül, ezért mindig kibékültünk. Vagy ő keresett, vagy én őt. Ez most más, nagyon eldurvult a hellyzet, s nem csak a büszkeségünk lett egyre erősebb, hanem a felhalmozódott sérelmek is elszaporodtak. Ennek ellenére folyton rá gondolok, s bár tudom, hogy már nem lenne jobb sosem a viszonyunk ha együtt lennénk, még mindig arra vágyom a legjobban, hogy megöleljen, s elmondja mennyire szeret.