Hajlamosak vagyunk felreerteni annak a gesztusait/szavait aki tetszik nekunk?

De,könyebben magyaráunk bele dolgokat. Illetve nálam a fordítottja van.

"Biztos nem azért csinálta,csak azt akartam hinni"

Én nőként úgy gondolom, hogy kialakult valamiféle speciális radarom, hogy érezzem, ha valakinek bejövök. Ennek ellenére nem szoktam a gesztusokat, szavakat, tetteket külön-külön elemezgetni, hogy vajon miért tette/mondta az illető azt, amit, hanem az alap érzésre koncentrálok, hogy "valami van".

Ugyanakkor ez még önmagában nem jelent semmit, előfordult már, hogy megvolt a tetszés, a vonzalom, a szimpátia, az illető mégsem akart semmit. Tehát metakommunikáció szintjén megjelent az érdeklődése irántam, de ő maga sem volt tudatában, ezért nem is lépett felém és a biztatásra sem reagált. A vonzalom ugyanis nem minden esetben tudatos, és lehetnek olyan tényezők, ami miatt valaki korlátozza magában a tudatos szintre jutását.

Hogy mennyire nem tudatos... egyszer egy férfi részéről éreztem, hogy vonzódik hozzám. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi miatt éreztem így, mert nem volt konkrét jele, egyszerűen csak éreztem! Hónapokkal később úgy alakult, hogy újra találkoztunk, és összemelegedtünk. Akkor elmondtam neki, hogy én már az első találkozónkon éreztem részéről valamiféle vonzalmat, szimpátiát, és nagyon meglepődött, mert ő még akkor nem érezte. Pedig nyilván vonzódott hozzám, hiszen később összejöttünk, de az első találkozásunkkor még nem tudatosult benne!

Ezért aztán nem is érdemes túlkombinálni... ha én úgy érzem, hogy bejövök valakinek, és nekem is bejön, akkor igyekszem "helyzetbe hozni", biztatni, magas labdákat dobok fel, amiket lecsaphat, és akkor idővel tudatosulhat benne, hogy akar valamit tőlem, és lép. Vagy nem... Mert ilyen is van. Akkor benne van valami belső korlát, ami miatt nem tud/mer/akar kezdeményezni, ilyenkor tudomásul veszem, és továbblépek.

Én olyan társat akartam, aki fel tudja vállalni az érdeklődését. A mostani páromnál is először a homályos érzés jelent meg, hogy lehet részéről vonzalom irántam... de tudatossá nála is csak akkor vált, amikor biztatást kapott (előzőleg nem hitte, hogy bármi lehet köztünk, ezért korlátozta magában az érzést, nem engedte megfogalmazódni). Nála bevált a biztatás: sorra csapta le a magas labdáimat, és ezzel arra biztatott, hogy még magasabb labdákat merjek feldobni. Én is tettem egy lépést felé, ő is tett egyet felém, míg végül összejöttünk.

Engem többször félreértettek mert kedves, mosolygós csaj vagyok. Iszonyatosan ciki volt...

Most már visszaveszek magamból, mert rámosolyogsz valakire és elkezd zaklatni.

21/N