Lányok erre tudnátok nekem válaszokat adni?

Tudom rengeteg ilyen kérdés és tanácskérés van ezen az oldalon nap, mint nap, de én mégis kiírom.

Kezdésnek jöhetne a szokásos, hogy nem volt még barátnőm és stb, de szerintem én ezt túl is bonyolítom.

Többször is próbálkoztam már, de egyszerűen soha nem sikerült szerezni egy barátnőt aki szerethetne és akit én is szerethetnék, teljesen mindegy hogyan és mivel próbálkoztam. Mostanra oda jutottam, hogy abszolút nincs már bátorságom élőben hozzá, de online se. Nem is tudom, hogy hogyan illik/lehet beszélgetést kezdeményezni egy csajjal. Mindig az van bennem, hogy megint nemet mond és onnantól, hogy merjek még vele akár csak egy buszon is utazni vele, hogy kinek mondja el esetleg aki előtt szintén kellemetlenül érezhetném magam. Nyilvánvaló, ha face-n próbálnék egy olyan csajjal beszélgetést kezdeményezni akivel életem során beszéltem kb 5 mondatot a 2. üzenet elküldésénél tudná, hogy miről van szó. Ha regisztrálnék egy társkeresőre tuti, hogy valaki kiszúrna rajta és megint egy balfa.sznak érezném magam egy akármilyen körben ahol akár egyetlen ismerősöm is lenne. Amitől mindig félek és ugye nem feltétlenül egyszerű kideríteni, hogy van-e valakije annak akinél esetleg valami csoda folytán még próbálkoznék is. Tudom magamról, hogy mindig mindent túl gondolok. (Pl egyetlen pont miatt a pályán képes vagyok órákat rágódni, hogy miért voltam olyan béna, hogy oda ütöttem a labdát.)

Nem tudom, hogy ezekből mit gondolok jól vagy rosszul, de ennek biztos, hogy köze van ahhoz, hogy egészen kis korom óta olyat sportolok ahol nagyon jelentősége van a taktikának és, hogy előre tudjak számolni 5-6 lehetőséget. Nem nagyképűségből írom, de azt is hozzá kell tennem, hogy néha én sokkal többet gondolok emberek mentális képességeiről, mint amennyi valójában van azért, mert én mindig magamból indulok ki és rengetegen mondták már, hogy egy olyan logikai megoldásra amit más talán meg se tudna oldani én elég gyorsan rájövök mégsem hiszem el, hogy más képtelen rá, pedig lehet, hogy igaz.

A külsőm szerintem átlagos, kicsit ugyan tömzsibb gyerek vagyok amivel viszont képtelen vagyok mit kezdeni, mert így is kb heti 4-6 alkalmat sportolok. Viszont tudom, hogy ha lenne valakim azt szívből tudnám szeretni és mindent megtennék azért, hogy ő boldog legyen.

Lányok van igazság abban amit írtam? Ha nálatok bepróbálkozik egy srác elmondjatok a barátaitoknak/barátnőiteknek függetlenül attól, hogy igen vagy nemet mondtok esetleg egy találkozásra? Vagy totál hülyeség? Az élő vagy az internetes kezdeményezést tartjátok jobb módszernek? Amibe bele tartozik a közérzet, hogy ettől szebbnek és kelendőbbnek érzitek magatokat(pl mert nem egy szimpla jól sikerült kép alapján írnak rátok), de zavartabbnak is esetleg.

19F