Fiúk és férfiak, mindenképpen messziről elkerülnétek egy pszichés beteg lányt?

Régebben pánikrohamaim voltak, valamint egész napos intenzív halálfélelmem, ébredéstől elalvásig figyelgettem, milyen testi tüneteket produkálok, és bemagyaráztam magamnak a lehető legijesztőbb betegségeket. Tanítási óráról is simán kisétáltam, baromi nehezen lehetett csak megnyugtatni. Mindezeknek a mai napig van nyoma, gyakran gondolok az elmúlásra, és sajnos félek is tőle, de igyekszem erről tényleg csak nagyon keveset beszélni, bőven akad más téma, amiről értekezni lehet velem. Ami kívülről feltűnhet egy távolabbi ismerősnek, az annyi, hogy elég melankolikus, pesszimista személyiség vagyok, de ettől még jóindulatú, humoros és viszonylag értelmes is. Nem tudom, hogyan viselkednék egy kapcsolatban, a páromnak valószínűleg az lenne a legfőbb "dolga", hogy csillapítsa a magány és a meg nem értettség érzését bennem. A más itteni hasonló kérdésekre érkezett válaszokból azt szűrtem le, hogy a legtöbb embernek semmi kedve egy ekkora terhet a vállára venni, én pedig tartok tőle, hogy más esélyem nem lenne a teljes gyógyulásra, szóval egy kicsit meg vagyok ijedve.