Miért bánt az exem? Ezt miért csinálta?

Hosszú, bocsi, de semmit nem értek...

Ezzel a sráccal több mint egy éve szakítottunk. Nekem ő volt az első, minden tekintetben, elég sokáig együtt voltunk, aztán elég csúnyán lett vége, ő eldöntötte és megbeszélte magával, hogy már nem működik a kapcsolatunk (való igaz hogy sokat veszekedtünk a végére), de engem meg sem kérdezett a dolgokról. Aztán ő kiment Amerikába, én meg itt maradtam, nagyon megviselt a dolog és idő kellett, amíg összeszedtem magam. Aztán ahogy telt az idő, ez elcsendesedett, én összejöttem egy másik sráccal, fb-n láttam hogy neki is van barátnője, éli az életét, úgyhogy szinte le lett zárva a dolgunk.

Tegnap történt viszont, hogy bementünk a barátaimmal szilveszterezni a városba, tök jól elvoltunk meg minden, mire egyszer csak egy túl ismerős hangot hallottam magam mögül, plusz a barátaim arckifejezése is beszédes volt. Az exem volt ott pár haverjával, és csatlakozni szándékoztak hozzánk. Baromi kínos volt, próbáltam figyelmen kívül hagyni, de éreztem hogy bámul, aztán meg rákérdezett, hogy mi újság a barátommal. (akivel egyébként két hónapja nem vagyunk 1ütt, kb. ugyanúgy szakított velem mint a sztoriban szereplő srác). Ezt el is meséltem neki, talán a kelleténél bunkóbban meg cinikusabban, mire előjött azzal, hogy én mennyire megváltoztam, eleve hogy nézek ki, mi ez a r.ibancos stílus, meg látja a képeimet fb-n, instán meg nemtudom, és ilyenkor mindig elgondolkodik, hogy járhatott velem, stb. ilyen kedves dolgokat mesélt. Tudom hogy hülyeség, hogy nem is ismer, egy percet nem volt jelen az életemben, de minden szava baromira fájt. Inkább arrébbmentem tőlük egy időre, nem akartam előtte sírni, nem akartam hogy lássa, fáj, amiket mond.

Pár perc múlva összeszedtem magam, visszamentem hozzájuk, utána viszont kb 5 percre rá, félrerángatott, hogy "ugye nem sírtál?" Nem tagadtam, úgyse hitte volna el, egyszerűen csak kiszakadt belőlem minden, ami felgyülemlett a szakításunk óta, talán kissé hisztérikusan, meg zokogva de mindent a fejéhez vágtam, és láttam rajta hogy eléggé fejbeverte a mondandóm. Csak annyit mondott, hogy ne haragudj, és megölelt. Akkor egy percre azt éreztem, hogy minden olyan mint rég, de aztán rájöttem hogy ez hülyeség. A telefonom és a tokja között ott volt egy közös képünk, magam sem tudom miért, de sose vettem ki, csak most, odaadtam neki, és csak annyit fűztem hozzá, hogy őszintén remélem, boldog a barátnőjével. Így is gondoltam, aztán az egész társasággal otthagytuk őket.

Ez most mi? Miért kellett ez? Szerintetek most ettől jobb lett neki, vagy mit akart?

Bocsi mégegyszer a terjedelem miatt..

18L