Lányok! Miért nem törődtök a visszahúzódó, csendesebb fiúkkal?

Mert nem abban az értelemben tűnnek elérhetetlennek, ami nekik bejön.

Mert a nőknek olyan férfi kell, akire alapozhatnak. Aki biztonságot tud nyújtani. Aki erős. Aki férfias. Aki megbízható. Aki jóképű. Aki, ha kell, meg tudja védeni őket. Aki...folytassam? :-)

Mert én is az vagyok, és képzelj el egy randit két csendes egyénnel. Egész végig csak csendben ülünk majd egymás mellett? Úgy aztán biztos meg fogjuk tudni ismerni a másikat. :D

4-es, én is az vagyok! Kicsit félnék a helyzettől, mert hiába vagyok már szinte díszpárna a kanapén, félnék, hogy olyan volna, mintha egy lakatlan szigeten élnénk. Már ha érthető a zagyvaságom. Én azt várom, aki kihozza belőlem a vad, őrült énemet, és bár van benne potenciál, mégis hogy várjam ezt pont olyan valakitől, aki nem kezdeményez? Hisz félénk nőként én aligha fogok.

Két csendes ember egymás társaságában nem biztos, hogy csendes, csak a sok hülyét zárják ki az életükből ily módon. X például igyekszik az összes ismerősével jó kapcsolatban lenni, utána meg panaszkodik, hogy mennyien lefárasztják. Y udvarias, de távolságot tart. És senki nem zaklatja. X és Y családom tagjai. :)

Nekem nincs semmi gondom az ilyen fiúkkal. Sőt, ugyanúgy lehetnek kedvesek, normális és jófej srácok. Csak azt utálom, amikor elkezdünk ismerkedni egy sráccal, egy-két szavas válaszokat küld, vontatottnak érzem a beszélgetést, mintha ő nem is akarna beszélgetni. Azt mondja, hogy szeretne ismerkedni, de csendes és visszahúzódó. De akkor is. Akar beszélni vagy sem. Döntse el!