Nektek, csúnya embereknek is nagyon fáj, ami nekem, hogy nem kapjuk meg azt a figyelmet, amit a jobb géneket örökölt társaink igen?

olyan unalmasak ezek a kérdések...

legalább raknál ki egy képet magadról...

Rajtam aztán minden megvan, amit egy nő nem szeretne. :)

Azt veszem észre, mondjuk munkahelyen, baráti társaságban, hogy első alkalommal még nem kapok figyelmet.

Aztán ahogy megismernek, minél többet beszélgetünk, annál több figyelmességet kapok: kinyitják a férfiak az ajtót, előre köszönnek, megkérdik milyen volt a hétvége, felváltják a pénzem, hogy tudjak kávét fejni az autómatából, sőt meg is szoktak hívni kávéra.

Pusztán udvariasságból, sőt a főnökük sem vagyok.

Ez a fajta figyelmesség és kedvesség a maximum, amit embertársaimtól elvárok, nekem tökéletesen megfelel, és nem keverem össze a vonzalommal.

De attól még jól esik, ha nőként kezelnek, és előzékenyek.

Vadidegenektől nem szoktam ilyet elvárni, meg nem is szokott meghatni, ha a buszon nem ugrálnak lesegíteni, meg a pláza bejáratánál előbb megy be a kis kötsög, épp csak az orromra nem csapja az ajtót.

Ez nem az én külsőmről szól, hanem az ő neveltetéséről, úgyhogy lepereg.

Ronda kis béka voltam, messziről kerültek (igen, az sz@r volt), aztán rájöttem, hogy hogyan hozzam ki a maximumot a dologból. Rendberakattam a fogsorom (kiálltak a fogaim), helyre tettem a hajam, komolyan sportba fektettem az időm, lecseréltem a ruhatáram, kiszedtem a szemöldököm,... Komoly erőfeszítéseket tettem. Megérte. Kitörtem a szerepemből, népszerű lettem. Az után, hogy egész gyerek/tinikoromban kis béka voltam, néha elégtétel, amikor egy régi ismerős hirtelen érdeklődést mutat.

Szerintem ne könyveld el magad annyival, hogy rosszak a gének. Dolgozz magadon és mutasd meg a világnak, hogy mi van benned, aki meg eddig nem vett észre, az csssze meg.