Fiatalon, huszonévesen nem csak elvesztegetett idő folyamatosan pár nélkül lenni?

Nem, egyébként meg senkinek semmi köze hozzá. Mindenkinek meglehetnek a maga okai, miért van egyedül akár tartósan.

Az sem feltétlenül igaz, hogy aki huszonévesen egyedül élt, az később már úgy is marad. Egy unokatestvérem (szegény nem 100%-os, de erről az apja tehet leginkább) már jócskán elmúlt 30, mikor megtalálta a hozzá illő társat, tavaly született gyerekük.

"de ezt aki akarja, párban is megteszi."

nagy tévedés. sokan akadályozzák a párjukat a haladásban, versenyeznek vele, kigúnyolják. de még ha szerető kapcsolatban is élsz, nyilván a figyelmed, érdeklődésed, időd egy részét elveszi.

"Viszont ha valaki pár nélkül éli le a fiatal éveit, akkor az már úgy marad" ezt honnan vetted?

nekem az az elvesztegetett idő, ha olyannal vagyok, aki nem adja meg, amit szeretnék. egyedül lenni nem idővesztegetés. nem csak a barátommal együtt vagyok én én.

álomvilágban élsz.

amikor angolul akartam tanulni meló mellett -> párom azt mondta, hogy majd elhanyagolom

Amikor volt egy jobb lehetőségem kijutni külföldre -> párom azt mondta, hogy biztos elfelejtem és szakítok majd vele

Volt egy vállalkozási ötletem -> párom lebeszélt róla, haver megcsinálta és most napi 4 óra munkával keres 5x annyi pénz, amiért én 180 órákat melózok 1 hónapban.

Tehát nem tanultam meg sem angolul, se nem jutottam ki külföldre, sőt vállalkozási ötletem is elúszott!

Köszönhetem magamnak, mert az akkori "páromnak", akit azóta már szerencsére kitettem.

Szerintem meg 20on évesen elvesztegetett idő bulizni járni, inni, kocsmázni, plázázni, mozizni. Ennyit erről. Nem mindenkinek az egyetlen életcélja az, hogy párt találjon!

Szerintem fiatalon pont az számít elvesztegetett időnek,ha folyton kapcsolatban vagy.Szingliként építheted a saját jövőd,anélkül,hogy megpróbálna valaki befolyásolni,akár rossz irányba is,csak ezt mondjuk szerelmesen nem veszed észre.Járhatsz bulizni,sok embert megismersz és ezáltal mikor már párválasztásra kerül a sor,tudni fogod,pontosan milyen embert akarsz társadnak tudni.

A fiatalkor legyen a tapasztalatszerzés időszaka,nem kell egyből leragadni valaki mellett(csak ha tényleg úgy érzed,leélnéd vele az életed),plusz egy kapcsolat rengeteg szenvedéssel is jár.Féltékenykedés,magyarázkodások stb,akármilyen jó is egy kapcsolat,nézeteltérések mindig lehetnek.Aztán nehogy 40 évesen bánja meg az ember,hogy 20 évesen nem élt.

20L

Nem teljesen elvesztegetett idő, mert csinálhatsz más dolgokat helyette.

Viszont valóban vannak dolgok, amikből kimaradsz. A párkapcsolatosdit is tanulni kell, és erre talán a 20-as évek a legjobbak.

Viszont lehet, hogy neked az a naív elképzelésed van, hogy a párkapcsolat olyan, ahol mindenben támogat a másik, tehát csak pluszt ad. Hát nem! Rengeteg idő, energia, ráfordítás minden téren. (Ahogy egy előző válaszoló írta is, mikről mondott le: vállalkozás, stb.)

Szóval én azt mondom:

ha van kapcsolat, örül neki, úgyse tart örökké :)

ha nincs kapcsolat, örülj neki és foglalkozz a saját dolgaiddal!