Az normális, hogy én így reagáltam ösztönösen a babaruhákra a párom meg nem?

Egy közös barátunknak nemrég született meg a kisfiuk és hivatalosak vagyunk majd babanézőbe. Rendeltem netről pár babaruhát nekik ajándékba és ma érkeztek meg. Én teljesen el voltam ámulva mennyire picikék ezek a ruhák és mennyire jó az anyaguk, teljesen odavoltam érte és mondtam neki, hogy milyen jó lesz ha majd nekünk is lesz babánk és vehetünk ilyen holmikat. Őt igazából nem hatotta meg a dolog, valahogy nem törtek elő belőle az apai ösztönök. Azt azért hozzátenném, hogy a családunkban mindig is én voltam a legkisebb és soha nem fogtam még a kezemben babaruhát és még soha nem láttam pár hónapos babát. Az ő nővéréjéknek pedig már van 2 babájuk úgyhogy ő tapasztaltabb. Illetve nem rémítettem azzal halálra, hogy említettem neki milyen jó lesz ha majd a miénknek vásárolunk mert szinte napi szinten elhangoznak olyan mondatok az ő szájából is, hogy "ha majd lesz babánk..." Igazából nem haragudtam meg rá, hogy nem lett lelkes a ruhák láttán, nem úgy mint én. :) Úgy könyveltem el, hogy ez így van rendjén. :) Szerintetek is normális volt mindkettőnk reakciója?