Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak, ti mennyire szívesen adtok?
Egyetemista lány vagyok. Engem otthon a szüleim úgy neveltek, hogy amit meg tudok fizetni magamnak, azt ne fogadjam el mástól, ha pedig valamit nem tudok megfizetni, akkor azt ne vegyem meg.
Mostanában ismeretségi körben azt veszem észre, hogy egy csomó velem egyidős lányt, akinek idősebb barátja van, a pasi visz ide-oda-amoda nyaralni, vacsorázni, stb és nyilvánvalóan mindent vagy majdnem mindent a férfi fizet. Ezzel nincs is gond, van, aki szereti elfogadni az ilyesmit. Én speciel rohadtul kiszolgáltatottnak érezném magam, nem véletlen van a mondás, hogy "ha pénzt fogadsz el egy férfitól, hatalmat adsz neki". Az lenne a problémám, hogy elég sok férfi barátom van, akik szakítás után, ha az ex barátnőnek nem is, de nekem állandóan elpanaszolják, hogy "Pedig ennyit és annyit költöttem rá, tök felesleges volt.." stb. Szóval lassacskán rájöttem, hogy a férfiak borzasztóan anyagiasak és van egy képzeletbeli listájuk, amin bizony gondosan jegyzik, hogy mikor és pontosan mennyit költenek a nőre. Csak azt nem értem, hogy ha nem szívesen adtok, akkor miért teszitek? A közhiedelemmel ellentétben sok mindenkinél nem elvárás. Nem egy olyan barátnőm van, akinél nem az, és nekem sem volt soha gazdag barátom. Nekem eddigi párkapcsolataimban szülinapon, karácsonyon kívül nem nagyon volt ajándékozás, és ez rendben is volt. Meghívásokat sosem fogadok el, még egy italra sem, mert rosszul érezném tőle magam, pont a fentebb említettek miatt. Nekem nem kell, hogy "tartozzak" valakinek. Elég sok pszichológiával foglalkoztam, és tisztában vagyok vele, hogy elméletileg a férfi szeret adni, és eléggé sérti az egoját, ha a nő nem fogadja el azt, amit adna, a gyakorlatban mégis egyre inkább azt látom, hogy ez nem így van... Én nagyon szeretek adni, ex barátaimnak is volt, hogy vettem apróságokat, kaját, stb, de eszembe se jutott megjegyezni kire vagy kivel mennyit költöttem, mivel én szívesen tettem. Ti mit gondoltok? Most akkor az a baj, ha a nő elfogadja, amit adtok vagy az a baj, ha nem fogadja el? Ha már itt tartunk: Hogyan viszonyultok egy olyan nőhöz, akit elvisztek nyaralni? Hogy álltok ahhoz, hogy ti fizettek neki szinte mindent? Mert hogy őszinte legyek, szerintem ti sem egészen tudjátok. Állandóan megy a hiszti, hogy minden nőnek csak a pénz kell, de ha találkoztok egy olyannal, akinek nem, azzal meg nem is tudtok mit kezdeni. Engem több gúnyos megjegyzés is ért már szórakozóhelyen haveri társaságban, hogy "Ah, hagyjad, ő úgyis mindent magának fizet...".
Ez egy anonim oldal, így kérlek titeket, hogy őszintén válaszoljatok. A normális hangnemben megfogalmazott kritikákat is elfogadom, és igyekszem okulni belőle.
A kérdésem elsősorban önálló keresettel rendelkező férfiaknak szól, nem gimis fiúknak! Nők tapasztalatai is jöhetnek.
A normális válaszaitokat előre is köszönöm!
válasza:Nem költök a nőkre. Nálam alap, hogy mindent felezzünk, vagy felváltva hívjuk meg egymást. Név- és születésnapon, valamint évfordulókon virág, max. csoki, és ennyi.
Ha egyszer eljutok oda, hogy összeköltözöm egy nővel, akkor is külön kasszán leszünk. A szerelem elmúlik, viszont a pénzemre szükségem van.
válasza:nem csinálok bolhából elefántot. Ha fizetni akarja a saját részét fizesse, ha nem akkor meg ha meghívtam állom a számát.
26F
válasza:Köszönöm az eddigi gyors és korrekt válaszokat!
Heraclius, a felváltva meghívás nálam is teljesen rendben van, ez kimaradt a kérdés leírásából.
Illetve elfelejtettem kérni, hogy ha tehetitek, nemet és kort is írjatok. Köszönöm!
válasza: válasza: válasza:Az én párom szívesen ad, mivel majdnem a háromszorosát keresi annak, ami nekem van, és hamarosan annál is többet fog. Egyetemista vagyok, félállásban dolgozom, plusz ösztöndíj. Sosem hagyom, mindent ő fizessen, kell, hogy én is beleadjam, amim nekem van, de nem tudnék annyit. Szeret nekem adni is, mert tudja, hogy azzal hatalmas örömöt tud okozni, és ne drága dolgokra gondolj, hanem egy párszázforintos ékszer/csoki szomszédtól csórt szál rózsa, kézzel készített dolgok. Nekem ezek sokat jelentenek, szükségem van rá, és nem a pénz számít. (Meg egyébként imádok adni is alkalomtól és mindentől függetlenül, csak úgy.) És ezt ő is jól tudja. De sosem kérnék tőle drága dolgot, pedig felajánlotta már, hogy vesz nekem ruhát, de ezt soknak érzem, ahogy a nyaralást is közösen fizetjük, össze-vissza hívjuk meg egymást. Csak ő mégis többet tesz bele a fent említett dolgok miatt. És nem érzem magam adósnak miatta, mert én meg más dolgot adok bele a kapcsolatba, amivel én rendelkezem: hétköznap, amikor nem dolgozom, mert egyetem van, simán elutazgatok órákat akár, ha rendel valamit, vagy egy ismerősétől kell valami. Volt, hogy bementem a munkahelyére, mert el voltak nagyon úszva, és besegítettem neki. Horgolok neki olyan dolgokat, amik tetszenek. Nagyon jól tudok motiválni, biztatni, önbizalmat növelni és rugdosni, ha kell, így van egy kis szerepem abban, hogy feljebb lépked a ranglétrán.
Szóval nem érzem magam adósának. És nagyon fájna, ha esetleg szakítanánk, és azt mondaná, hogy pazarolta a pénzét, mert ha én nem lennék, akkor még mindig a többszázezer forintos adósságában úszna, ami akkor kezdett apadni, amikor összejöttünk, és picit kezelésbe vettem a pénzügyeit. És vettem is neki pár olyan dolgot, amire szüksége volt, csak azért, hogy inkább az adósságát törlessze - csak éppen fogalma sincs arról, hogy ezért.
Azt gondolom, hogy egy párkapcsolatba mindenki azt teszi bele, amit tud. Ha valaki pénzt, akkor pénzt, ha valaki időt, akkor időt. Nyilván a két félnek éreznie kell, mi van egálban. Ez függ az anyagi helyzettől, a két fél lehetőségeitől stb. Most, hogy a párom rengeteget túlórázik, még jobban felértékelődött az idő, amit adni tudok, amiből elmegyek neki ezért-azért.
Mert ugye egy szakítás esetén én is panaszkodhatnék, hogy ennyi meg ennyi időt pazaroltam rá, amin pihenhettem volna/dolgozhattam volna a beadandókon/tanulhattam volna, stb.
De mint mondtam, ez akkor jó, ha egálban érzi mindkét fél, amit beletesz. Meg fontos, hogy mindkét fél szívesen adja, amit ad. Szerencsére a párom is így látja. Nem is fogadnék el semmit, ha nem így látná.
De pl. randizás időszakában meghívást csak űgy fogadom el, ha a következő kört én állom, mert én sem akarok adósa lenni a másik félnek. És csak olyan helyre vagyok hajlandó menni, amiről tudom, hogy megfizethető számomra. Volt rossz tapasztalatom már sajna...
Azt mondom, hogy aki bánja azt, amit beleadott egy volt kapcsolatba, az minek adta...
Nyafoghatnék én is, mert az exemet egy csomó olyan helyre vittem, ahova egyedül sosem jutott volna el (fogyatékkal élő, és senki nem volt a környezetében, aki energiát fektetett volna ilyen dolgokba), utánajártam, leveleztem, bejuttattam olyan helyekre, ahova egyszerű látogatókat nem engednek. Mondhatnám, hogy túl sok energiát fektettem ebbe bele, mert több szempontból is hálátlan volt. De nem teszem, mert akkor és ott szívesen adtam és tettem.
Na, mindegy. Szerintem az ilyen emberek, akik utána ezen sírnak, befektetésként tekintettek a kapcsolatra, és ezzel akarták lekötelezni a másikat. Ahogy az én exem is a pénzzel akart lekötni, vett nekem ezt-azt, és azt hitte, hogy ezzel magához láncolhat. Hát, nem... Csak arra volt jó, hogy bűntudatot keltsen. És erre utólag jöttem rá sajnos, mert akkor eszem ágában nem lett volna elfogadni semmit.
válasza: válasza:Számomra rossz érzés, ha a barátnőm tiltakozik, amikor meghívom mondjuk vacsorázni, vagy veszek neki valami apróságot.
Nem gondolom, hogy ettől kiszolgáltatott viszonyba kerülne tőlem.
És egy szórakozóhelyen, haveri társaságban is na számolgassuk már a filléreket, akár fiú, akár lány az illető - szóval megértem a gúnyos megjegyzést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!