Létezik olyan ember aki annyira zárkózott, hogy egyszerűen nem tud beszélgetni?

Én.

CSak akkor beszélek ha kérdeznek, akkor sem sokat, csak igen, nem, nemtudom.

Már 33 vagyok de még mindig szégyellős.

első vagyok: sehogy. nem volt még sajnos lánnyal kapcsolatom. a dolgokat túl reálisan látom, és önbizalomhiányom van -->látom, h. nincs nála esélyem --> el se kezdem...

enek én se örülök, de nem tudok mit tenni, ilyen vagyok...

am 18f

Én is ilyen vagyok.

Csak a legjobb barátaimmal vagyok nyitottabb. Ha egy oszt.társaim látnának akkor szerintem rám se ismernének,csak néznének:D.

EGyébként én már elfogadtam így magam ahogy vagyok. Lehet jobb is, mert így kitudom szűrni az igaz barátokat.Könnyebb így megtalálni az igaz barátokat. Most jobb ha van egy tucat barátom aki ,hogy ha valami baj van vele,ott hagy a sz..ba?!(tiszt.a kiv-nek)

Viszont a szüleim még mindig nem értenek meg miért vagyok ilyen.

Én is sokszor csak akkor szólalok meg ha kérdeznek,vagy néha szólok én is valamit. Van saját véleményem. Ki tudok állni az igazamért ha kell. de olyankor mindig furán néznek rám.:S:D

Próbáltam ezen változtatni, de nem igen ment. Még mindig ugyanolyan vagyok,mint voltam. Azt hiszem ez velünk született adottság. :D El kell valahogy fogadni.

Viszont az nagyon rossz ,hogy egy új társaságban feszült vagyok eleinte. :S