Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most már miért nem képes írni a párom, ha elmegy valahova?
Nos, mi egy jó fél éves "ismerkedés" után lettünk egy pár, ami úgy nézett ki, hogy heti 3-4x 6-8-12 órára találkoztunk, együtt töltöttük az időt, emellett MINDEN NAP beszéltünk az interneten keresztül.
Mindenről beszámolt, akármit csinált. Ha a barátaival ment kikapcsolódni, vagy épp zenélni, akkor is óránként - 2 óránként írt egy 3-4 percen keresztül.
Most meg pár hónapja rájött ez a "dili", hogy amikor ő elmegy a barátaival akár zenélni, akár csak iszogatni, hagyjam békén, mert mért baj ha velük van, mért nem bírok ki ennyit nélküle.
Igen ám, de korábban ezek a baráti találkozások (mind zene terén, mind iszogatás terén) nem voltak hosszúak, kb 3-4 órásak, nem is zavart amikor néha elmaradtak a pár perces írkodások, hiszen előtte beszéltünk normálisan, és sokszor még hajnalban is írt, vagy jött hozzám.
Most meg kora délutántól (2-3-tól) késő éjjelig vannak (hajnali 1-2), és olyankor tényleg nem ír. Maximum 2 mondatot.
Nap közben mindketten csináljuk a dolgunkat, így értelemszerűen olyankor se beszélünk túl sokat most már, mint korábban. Este tudnánk beszélni kicsit normálisabban, de ő inkább kanbulizik meg zenél.
TUDOM, hogy kell a hobbi, a kikapcsolódás, kell a barátainkkal is foglalkozni, na de sokszor heti 3 nap kb alig tudok vele beszélni ezek miatt (ugye nap közben elfoglaltak vagyunk, este próbára megy/kanbuli), és nem érti, hogy mi bajom van, miért nem bírom ezt ki.
Holott tudja nagyon jól, hogy alapvetően sok figyelmet igénylek, tudja már az elejétől fogva, hogy én olyan fajta vagyok, aki igényli a napi szintű rendes kommunikációt, nem pedig ezeket a 4 óránkénti fél mondatokat.
Valamint nem értem, hogy korábban miért tudott 1-2 óránként pár percet rám szánni ilyenkor is, most pedig miért nem. A zenélést még úgy ahogy meg tudom érteni, mert oké, zenél, ott a kezében a hangszere, írják a számokat, stb, komolyabban veszik mint eddig.
Na de a kanbulin folyamatosan ott a telefon a zsebében, eddig nem esett nehezére írni néha, most meg már igen?
Miért lehet ez?
Találkozni ugyanúgy találkozunk, már amikor időnk engedi, mert nekem sokat kell tanulnom.
Másik nő nincs a képben, ez 100%. Megunt volna? Már nem vagyok érdekes neki?
Én 20/L, 23/F a párom
Tudom, hogy a kapcsolatok változnak, de mi még csak 4,5 hónapja vagyunk együtt, én túlságosan drasztikusnak érzem ezt a változást.
Nem volt semmi lefolyása a dolognak, egyszerűen szinte egyik pillanatról a másikra lett ez.
válasza:Nem hiszem, hogy elhidegülés lenne, mert a viselkedésével nem ezt mutatja.
Pl spontán sokszor hozzámér, ha elmegy mellettem megsimogatja a hátam, vagy a hajam, ad egy puszit a homlokomra, néha kezet csókol.
Szinte mindig átölel, vagy néha ő bújik hozzám, vagy ha nagy ritkán pont nem így ülünk, akkor is fogja a kezem.
Néha meglep kis apróságokkal is.
Nemsoká egy hetes családi nyaralásra mennek, oda is szeretné, ha mennék velük.
Ha az utcán megyünk akkor is mindig fogja a kezem, előre enged, felsegíti rám a kabátot.
Szóval a viselkedése egyértelműen azt mutatja, hogy szeret és törődik velem, de egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a "nem írok" dolgot, holott 2-3 hónappal ezelőtt nem esett nehezére, most meg már igen...
Ő pedig már az ismerkedésünkkor tudta, hogy mennyi figyelmet igénylek, és meg is adta, egészen 2-3 hónappal ezelőttig, nem tudom mi változott.
Ő meg nem mond semmit.
válasza:4,5 hónapja vagytok együtt = "Most meg pár hónapja rájött ez a "dili""
Ez nekem üti egymást :-)
Szerintem sok volt neki ezért visszavett de ha már az elején ilyen akkor mit vársz 2 év múlva??
4,5 hónapja vagyunk együtt, kb 2-3 hónapja jött rá.
És mint írtam, a fél éves ismerkedési szakaszban is folyamatosan foglalkozott velem, minden kis jelentéktelen dologgal írt, csak hogy beszéljünk, + amiket fentebb leírtam.
válasza:
válasza: válasza:Plusz, most már "biztonságban" érzi magát, tudja, hogy az övé vagy, már úgy érzi, hogy nem kell "güriznie" érted. Természetessé vált számára, hogy vagy neki, és ilyen téren kevésbé figyel oda.
#7 voltam
De nekem nehéz így.
Nem kell folyamatosan egymás nyakában lógni - ez igaz.
Korábban is, mind a ketten el tudtunk lenni önállóan is. Én tanulás mellett dolgoztam is, tehát olyankor max 1-2 fele beszéltünk először egy nap, meg délután munka közben mikor bementem pisilni, meg miután hazaértem.
Amikor ő dolgozott, én is elfoglaltam magam, elvoltam, tanultam, vagy a hobbimmal foglalkoztam.
Tehát nem arról van szó, hogy ne tudnám elfoglalni magam, vagy ne lennék meg nélküle.
Ha munka miatt nem írt, azzal egyáltalán nem volt baj, hisz dolgozik, dolgozni muszáj, ráadásul olyan munkája van, ami közben nem tud telefonozni.
De így egyszerűen úgy érzem, hogy nem érdeklem őt már annyira, ezért nem foglalkozik velem annyit, mint korábban, mert a szabadidejében Ő dönti el, hogy mire van ideje. Ő választja meg, hogy most akkor foglalkozik-e velem vagy sem, és mivel ő inkább nem foglalkozik velem, így úgy érzem, hogy nem vagyok már olyan fontos neki. Holott tudja nagyon jól, hogy sok figyelmet igénylek.
És igazából nem is azzal lenne a baj, hogy nem nagyon ír, mert ugye csak kibírok egy fél délutánt. De amikor délután 2-től ott van hajnali 1-ig, és én egy szót se tudok beszélni vele úgy, hogy előtte délelőtt is alig beszéltünk, elég rosszul érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!