Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Teljes kilátástalanság,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Teljes kilátástalanság, félelemérzet a jövőtől, és állandó szomorúság fogott el. Van kiút? Hogyan tegyem? Van olyan, aki tényleg reménytelennek hitte, és végül sikerült?

Figyelt kérdés

Sziasztok. Előre elnézést kérek azért hogy ilyen hosszú a sztorim, de úgy érzem, hogy jobb, ha leírom az egészet. 24 éves fiú vagyok. Nem volt még barátnőm, futókaland se. Természetesen rettenetes érzés, már csak azért is, mert őszintén próbáltam, és sosem sikerült. Külsőre egy olyan fiúnak gondolnak akinek nincsenek ilyen téren problémái. Itt most nem arról van szó hogy az utolsó, maradék csepp önbizalmam nem szeretné hagyni hogy beismerjem hogy a külsőmmel baj van, hanem tényleg az az igazság, hogy senki se hinné el ezt rólam. Úgy 15 éves korom óta kezdtem el próbálkozni a lányoknál, de 19-20 éves koromra rádöbbentem hogy ez nem megy, semmit nem kaptam tőlük, semmilyen értelemben sem. Utána is próbálkoztam, de leggyakrabban megpróbálni sem tudtam, mivel 95%-ban kapcsolatban voltak. 20-21 évesen elhatároztam, hogy nem fogok próbálkozni, majd ha lesz olyan lány, érezni fogom, és akkor végre sikerül. 22 éves koromra részben kíváncsiságból, és az ingerszegény életmódom hatására kipróbáltam a tindert. Csodával határos módon összehozott egy lánnyal, akinél éreztem a fent említett érzést, éreztem azt, hogy most van az, amire annyi ideje vártam, ami végre elhozza azt, ami a legjobban hiányzott az életemből, egy kapcsolatot. A lánnyal eleinte mesésen alakultak a dolgaink, végre meglett az a várva várt csók, egy olyan lánnyal, aki igazán jelentett valamit. Majd egyszer váratlanul bejelentette, hogy ezt ő tovább nem szeretné. Ez olyan módon ért véget, amit soha, a legdurvább rémálmaimban sem hittem volna. Én, a csalódottság és a már kialakult szerelmem miatt nem tudtam lezárni magamban. Nem zaklattam, Isten látja lelkemet, de majdnem letiltott, mert neki így lett volna kényelmes. Habár szerettem, és akartam neki írni, természetesen nem mertem. Miután ez megtörtént, azt hittem egy, vagy rossz esetben két hét alatt túl leszek rajta. Teltek múltak a hetek, majd hónapok, és nem sikerült. Közben fogott el ez az intenzív, depressziós állapot, folyamatos rosszkedv és rejtett agresszió dúl bennem. Alvászavarral küszködök, és fiú létemre rendkívül törékeny a lelkem, rengeteget zokogok, mikor egyedül vagyok. Szedtem xanaxot, de azt hiszem, ez nem tudott kizökkenteni. A lány iránt azóta talán elmúltak az érzéseim, de teljes mértékben szerintem nem. Pszichológushoz járok, akivel jó beszélgetni, de nem igazán tudom átadni az ilyen mértékű negatív érzéseimet. Sajnos vannak bennem öngyilkossággal kapcsolatos dolgok, a tett iránti vágy konkrétan nem, de sokszor átfut az agyamon, hiányoznék-e valakinek igazán. A szüleimmel ilyenekről nem tudok beszélni, a barátaim közül pedig nincs igazán olyan ember akire számíthatnék, vagy igazán megértene engem. Ilyenkor szokták mondani hogy járj többet társaságokba, de egyrészt nem is nagyon szeretem, másrészt folyamatosan ott motoszkálnak a fejemben a negatív érzések, valamint attól is rettegek, hogy egy következő csalódás eredmény nélkül tényleg végzetes lenne számomra. Így nem lehet egyről a kettőre jutni, és sikereket elérni.

Két fő kérdésem lenne.

Az egyik az az, hogy van-e olyan köztetek akinek ezekkel a tapasztalatokkal kellett megélnie ilyen, vagy idősebb koráig míg végre sikerült neki, a másik pedig az lenne, hogy tudnátok-e mondani egy olyan szakembert aki tényleg tudna a depressziómmal valamit tenni.

Köszönöm a válaszaitokat előre is.



2016. aug. 12. 05:04
 1/10 anonim ***** válasza:

Azt a gyógyszert szerintem kerüld el, többet ártasz vele magadnak. Sok rémhírt hallani róla.

Sajnos olyan valakivel hozott össze a sors, aki csak szórakozott, vagy azt sem tudja mit akar.

Rengeteg olyan lány van, aki csak kipróbálás miatt lesz valakivel, majd rájön, nem is kell neki semmilyen kapcsolat, mert nincs rá igénye.

Ne zárkózz be, próbálj nyitott szemmel járni, mellette sportolj, légy egészséges, és olyan valakit keress, aki nem csak szórakozik, nem totálisan frigid nő, ha megtaláltad becsüld meg, és figyelj rá.

Bár ez is nehéz, mert ha odaadod magad teljesen, akkor meg azért nem fogsz kelleni bizonyos nőknél.

Nem egyszerű valóban.

2016. aug. 12. 05:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
0%

Bő tíz évvel idősebben ugyanott tartok mint Te. Pl. jelenleg sem tudok aludni. :)


Én nem görcsölök ezen a témán, ez segített valamit. A rejtett agressziót pedig "tombolással" szoktam csökkenteni. Rendszeresen sportolok és mikor már nagyon dúl bennem a düh, a harag, "levadászom" az ellenfelet. Ez mindig segít. Próbáld ki, jobb, mint a gyógyszer. :)


A szakember hülyeség. Pszichológia... vicc tudomány. Szerintem.

2016. aug. 12. 05:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:

Nos, nőként én is hasonló cipőben járok. Soha nem voltam megelégedve magammal - főként mert jócskán elhíztam a stessz miatt (ha ideges voltam, mindig kajáltam :D) és ugye, mint minden normális ember, én is e miatt szenvedtem önbizalomhiányban, később pedig depressziós lettem. Nekem sem voltak barátaim, mert a régieket elhanyagoltam és teljesen bezárkóztam a magam kis világába. Utána jött egy olyan pont az életemben, ahol változtatnom kellett ezen és szükségét éreztem, hogy megnyíljak az emberek felé (a külsőmön viszont még mindig nem változtattam és így jött egyik "szerelmi" csalódás a másik után, viszont mindvégig optimista maradtam). Ezek után életmódot váltottam - nem magam miatt, hanem az eltorzult társadalmunk miatt (hogy ne értsétek félre, teljesen vegán lettem :D). A kilók csak úgy pörögtek, fél év alatt pedig helyre jöttem. :D Igaz, még mindig vannak problémáim a pasikkal és kb. hasonló a helyzetem, mint neked volt a lánnyal, mert eddig az összes csak szexkapcsolatot akart. Ugyanakkor, teljesen megváltoztam - kívül-belül, így már nincs mi eltántorítson attól, hogy egyszer nekem is sikerüljön összehoznom egy kapcsolatot. :D Ha pedig újra előtörnek ezek a depressziós pillanataim, előveszek egy könyvet, elmegyek festeni vagy leugrok az edzőterembe. :D

Szóval, csak azt tudom neked is tanácsolni, hogy tereld el a gondolataidat olyasvalamivel, ami teljesen lekapcsol és csak egy dologra tudsz majd közben fókuszálni. :)

2016. aug. 12. 05:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:

szia!


szerintem nagyon is van remény a leírásod alapján. mert nem sajnáltatod magad, és nem váltál agresszívvé az élményeid hatására.

2016. aug. 12. 06:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszaitokat, hosszú idő után kaptam olyan visszajelzéseket, melyben érzem a segítőszándékot. A helyzet a sporttal és a többi dologgal kapcsolatban az, hogy valóban eltereli kissé a figyelmem, de nem tud kizökkenteni, mert miután hazaérek, az eddzőteremből, vagy bárhonnan, egyből letámad újra a depresszió. Igénylem az egyedüllétet is, bármennyire nem segít, ilyenkor tudom megélni az érzéseim, és gondolkodni az életemen. Ez persze egyúttal jó, de rossz is. Olyan, mint a drog. Igénylem, és szükségem van rá, de egyben ront is a helyzetemen. Igyekeztem a testemet még előnyösebbé formálni, de ez különböző dolgok miatt nem igazán sikerült. Miután erre rádöbbentem, ez is visszavetett, mert ez is egy sikertelenség. A tettvágy meg sajnos annyira kezd csökkenni bennem, hogy gyakran semmihez sincs kedvem, kimozdulni sem. Mindenben csak a rosszat latom. Ha pl. vizsgazom, folyton az van bennem, nem tudom, nem akarom, ilyen lelkiallapotban nem tudok sikerrel jarni. Persze hogy tanulni se tudok igy. Az elet minden feladataval es olyan dolgaval kapcsolatban igy allok, amit nem kedvtelesbol teszek. Ez sajnos egy ördögi kör, ami már régóta így megy..

Ezért is próbálnék meg egy komolyabb külső segítséget igénybe venni, mert azt hiszem, nem tudok magamon segíteni, és csak rosszabb lesz.:(

2016. aug. 12. 06:14
 6/10 anonim ***** válasza:

Kutyaharapást szőrével!


Az a te bajod, és ezt a legnagyobb jóindulattal írom, hogy nem taposott meg az élet, és nem volt lehetőséged megerősödni. Az első apró kudarc után összeszakadsz, és feladod.

Honnan tudom? Onnan, hogy én is ilyen voltam.

De erre nem az a megoldás, hogy bezárkózol és igyekszel burokban élni, hanem hogy "beleállsz a stresszhelyzetekbe".

Pl. tovább ismerkedsz Tinderen (ha neked az bevált), és randizol tovább. Mikor a hatodik lánnyal randizol, már nem úgy fogsz hozzáállni, mint most, és tudod, hogy ez mér csak valami kezdete, és nem könyveled el rögtön sikerként. Azért ért csalódás, mert te biztos voltál benne, hogy célba értél, holott még csak akkor dördült el a startpisztoly.

Az teljesen természetes a legtöbb embernek, ha csak kíméli és kényezteti a testét, akkor puha lesz és gyenge, de azt hiszik, ha ugyanez történik a lelkükkel attól erős lesz. A fenéket, a lélek is akkor erősödik és úgy lesz törhetetlen, ha előbb megedződik, és éri fájdalom, csalódás, boldogtalanság, és mindegyikből sikerül felállni.


Amit most művelsz, az pont olyan hül.yeség, mintha ülnél a kanapén, néznéd a sorozatokat, ennéd a pizzát és a fagyit, és azt várnád, hogy neked ettől atlétikus alkatod legyen.


A másik fele.

Hallottad már azt, hogy ha meg akarod találni a nagy őt, előbb meg kell találnod a nagy ént?


Ne félj a jövőtől, hanem tervezz. Rövid és hosszútávon. Legyenek céljaid, terveid hogy hogyan éred el, és ezeket akard elérni. De ez legyen olyan, amit befolyásolni is tudsz, ne tündérmesékben reménykedj.


Pl.: Elhatározni, hogy 26 éves korodra nős leszel: abszolút hül.yeség.

Határozd el, hogy 26 éves korodig megszólítasz és randira hívsz legalább havonta két lányt. Ez már kivitelezhető, és közelebb visz a vágyaidhoz.

Eltervezni, hogy lesz pár hónapon belül egy szuper állásod: hül.yeség.

De azt elhatározhatod, hogy minden héten elküldöd legalább három helyre az önéletrajzod, egészen addig, amíg nem találsz egy megfelelő állást (jó fizetés, emberi munkaidő, stb.)


A legtöbb sikeres ember hasonlóan működik.


Bármilyen hihetetlen, az a te tudatos döntésed, hogy ma este otthon ülsz és sírni fogsz meg depis leszel. Pl. ne maradj otthon, mozdulj ki. (Csillaghullás lesz, esetleg kívánhatsz valamit.)

Csak elhatározás kérdése, hogy megadod magad, vagy teszel ellene. Tudom, mert kipróbáltam és működik.


Ez is csak tervezés kérdése. Ma eltervezed, hogy beülsz egy moziba, vagy átugrasz a szüleidhez, vagy ráírsz facen egy régi (pasi!) osztálytársra, hogy mi van vele, nincs-e kedve beülni egy sörre dumálni, vagy elmész egyedül inni egy sört, futni mész, vagy hogy ma ülsz a tévé előtt, és bőgsz, mint tegnap meg az előtt.

2016. aug. 12. 06:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
A depresszió nehéz ügy. Én is átéltem már, de én kapcsolatban voltam. Sajnos a páromta ebben nem számíthattam és részben miatta is alakult ez így ahogy. Nem bírtam aludni, egész nap csak "léteztem" és minden reggel úgy másztam ki az ágyból, hogy milyen rohadt hosszú lesz ez a nap. Azt vártam mindig, hogy eljöjjön az este, hogy végre aludhassak, de ez sem volt felszabadítás mivel ugye nem igazán tudtam aludni. Én egyedül éltem akkor messze a családomtól, de próbáltak segíteni ahogy tudtak. Eleinte ellöktem őket magamtól egyedül akartam lenni és egyedül feküdtem a szobámba órák hosszat bőgve és várva, hogy egy újabb nap teljen el. Sajnos ez a legrosszabb amit tehetsz. Tudom, hogy nehéz, de kényszerítened kell magad rá, hogy emberekkel légy. Ha máshogy nem is itt az interneten fórumon akárhol próbálj beszélgetni. Az a lényeg, hogy találj egy,vagy több olyan valakit akivel tényleg jól el tudsz beszélgetni és jól érzed magad mert ez sokat segít. Nekem volt három barátnőm, kettejüket még általános iskola óta ismerem a harmadikat gimi óta mégsem éreztem úgy, hogy ezekről a dolgokról tudok velük beszélni. Aztán egyetemen összeismerkedtem két másik lánnyal akiknek meg tudtam nyílni és rettentő sokat segített. Nem engedték, hogy elhagyjam magam és azóta is nagyon szoros a barátságunk. Lényeg a lényeg bármennyire is vágysz egyedül lenni, ha folyton csak magadban vagy az nem segít ebből kijutni.
2016. aug. 12. 09:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:

van kiút


-HATÁROZD EL MAGAD!

-pszichológus útmutatása mindenképp segíthet, de csak te tehetsz magadért! más nem fogja megoldani a bajaidat...

-olvass könyveket a problémáiddal kapcsolatban, tudatosítsd mi zajlik le benned, legyen önismereted, és tudd mit-hogyan szeretnél ezután, legyen célod!

2016. aug. 12. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Szia!

Nagyon jókat írtak előttem a hozzászólók. Sport, hobbi, figyelem elterelés, társaságba járni. Ez mind sokat segít, és mivel kimozdulsz, emberek között forogsz, lesz alkalmad újra ismerkedni.


Igaz én 22 éves koromtól kapcsolatban voltam(most újra egyedül), de hasonlóan éltem meg mint te amiket leírtál.

Én sem szerettem soha társaságba járni, de most mivel időm is van rá, és egyedül is vagyok, elkezdtem új barátokat szerezni, közös programokat szervezni. Ezen magam is meglepődtem én aki folyton otthon kuksolt, leszervez egy programot, hát mondom mi van már :)

És tudod mit? Baromi jó! Várom hogy menjünk csináljunk valamit, beszélhessek velük. Mi ezt a csapatot egy közös, vagyis több közös hobbi alapján hoztuk össze. Több féle sport felé orientálódunk. Nem az van hogy beülünk iszogatni vagy hasonló, és csak dumálunk. Na az nem menne nekem, de így meg tök jól elszórakozunk, és eltereli az ember rossz gondolatait. Azt várod mikor mehetsz újra velük, nem azon agyalsz hogy jajj tiszta depi vagyok úristen. Tégyleg az van hogy magadon nagyon sokat tudsz segíteni. Nem tudom mik a lehetőségeid (főleg anyagi értelemben), de új dolgokat kipróbálni valami eszméletlen jótékony hatású!

Én például nagyon megszerettem túrázni, hegyetmászni, várom a telet,, lehessen menni hó túrázni, síelni ááá ge@iii adrenalin... Na ez kell! Így máris ezek körül fog forogni az ember agya és nem dilizik be! Közben pedig lehet ismerkedni is mint írtam.

2016. aug. 12. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:

olyan őszintén és pontosan írsz, ami szerintem nem általános. csak találnod kell egy különleges lányt.


mivel nincsenek különleges helyek, ahol csak különleges lányok vannak, menj mindenfelé. legyél sokat a szabadban. ha van lehetőséged és merszed, kezdeményezz beszélgetést csak úgy a semmi kedvéért.


én ezt csinálom nőként. nagyon jó tudni, hogy az emberek nem egyformák, és nem csak a szűk környezeted adja a lehetőségeidet.

2016. aug. 13. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!