Nők! Ha ismerkedtek a férfival és látszik rajta, hogy önbizalomhiányos, megpróbáljátok ápolni a lelkét vagy hagyjátok a fenébe az egészet?

Attól függ, ez milyen jellegű és erősségű, hogyan nyilvánul meg. Például a volt barátomnak az okozott komplexust, amikor egy rövid ideig több pénzt kerestem nála. Az ilyesmivel nem tudok mit kezdeni. Sose éreztettem vele, hogy én több vagy jobb lennék nála, ő mégis így látta. De ez a saját hülyesége volt, az arcomon is pöröghettem volna, nem tudtam volna meggyőzni az ellenkezőjéről.

Amivel még nem tudok sok mindent csinálni, az a féltékenység. Ha nem bízik bennem, akkor ne akarjon velem járni, nincs értelme.

Pedig én is önbizalomhiányos vagyok, az én lelkemet is kell néha ápolgatni. Csak ez nem gyűrűzik bele annyira a párkapcsolatomba. Néha el kell mondani nekem, hogy nem vagyok bénább, rosszabb, tehetségtelenebb, mint mások. Ennyit én is meg tudok tenni a másikért. Hogy éreztetem vele, hogy egy fantasztikus embernek tartom (különben nem is lennék vele). Ha ez nem elég neki, akkor megállt a tudományom.