Miért nem mond semmit? 21/l

Van egy srác a munkahelyemen, akivel bármikor találkoztam (mert nem közvetlen mellettem dolgozik, van olyan nap, hogy nem is látom), meg sem tudta volna állni, hogy ne bókoljon, meg ne dicsérjen, pedig nem öltözöm kihívóan se semmi, ha laza egyszerű naci+póló+0 smink volt rajtam, akkor is ajnározott. Előfordult, hogy konkrétan folyt a nyála, úgy odavolt.

Kb. egy hónapja volt egy összetűzés a munkahelyen. Én nem voltam fültanúja sem, de egy ideig akikkel én dolgozom kollégák és ő, illetve a kollégái fasírtba voltam. Azóta már rendeződött a dolog.

Azt furcsállom, hogy nem mond semmit nekem, igaz, nem csevegünk sokat. Odajön, kérdez ezt+azt a munkáról vagy kér valamit ha kell, esetleg átad valamit, de ennyi. Viszont mikor beérek és ő is a bejáratnál van, sokszor hosszasan néz, azaz áll és bámul, elfeledkezik magáról, pedig legtöbbször nem egyedül van. Csak nézük egymást szúrós tekintettel, míg zavarba nem jövök. Mondhatni elbámul rajtam.

Viszont tegnap is odajött (munkaügyben, bár nem volt lényeges, szóval nem lett volna muszáj odajönnie), elegánsan kicsíptem magam aznap, erre semmi... Pedig egyszerű viseletben is legelteti a szemét, most meg...

Azt megjegyezném, hogy sem a dicséret, sem pedig a kritika nem hat rám. Se munka, se más téren. Tehát nem az hiányzik, hogy valaki ajnározzon. Azért kérdezem, mert tőle fura ez nekem. Hisz bámul, olyan szemekkel, hogy lejön bejön neki az, amit lát, de miért nem mond semmit?

Miért?