Normális, hogy engem tök hidegen hagy az ismerkedős szakasz, meg a kapcsolat eleje, és a legjobban az "unalmas" részét szeretem?

Akkor én valahol a kettő között vagyok.

Szeretem és élvezem a kezdeti "bizsergést", de sokszor volt olyan érzésem, hogy szívesen átugranám. Mert én pontosan arra vagyok kíváncsi a másikból, hogy milyen lesz majd a rózsaszín köd elmúltával, egy tartós kapcsolatban. Ez az, ami a kezdetekben a legritkább esetekben derül ki, pedig pont ez lenne a lényeg. Ezért szúrunk el néha éveket olyan kapcsolatokra, amikről később bebizonyosodik, hogy működésképtelenek.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem törvényszerű, hogy egy kapcsolat x idő után unalmas legyen. Az ellen lehet (és érdemes is) tenni.

Én a magam részéről úgy igyekszem működtetni a kapcsolatomat, hogy az elején igyekeztem a lehető leginkább elvakulatlanul kiismerni a párom, nem olvadtam el addig, amíg be nem bizonyosodott, hogy tényleg illünk egymáshoz. Körülbelül fél év után alakult ki köztünk a lángolás. Ezt a szakaszt azonban igyekszünk megőrizni. Persze nem lehet folyamatosan lángolni, de újra és újra vissza lehet hozni a tüzet. Mi erre törekszünk.

Én az első pár randit rettenetesen utálom. Olyan görcsöcs, meg kínos, és érdektelen az egész. Az az "baj", hogy ez kell ahhoz hogy megismerjem a másikat és elkezdjen érdekelni is, hogy "mi a kedven színe", vagy "hova járt iskolába".Ez az ördögi kör tipikus esete, mert amíg nem ismerek valakit, nem élvezem az együtt töltött időt, de ahhoz hogy megismerjem, időt kell együtt töltenünk.

Szóval az eleje nekem sem jön be, és sajnos e miatt nem is igazán mondok igent randikra, mert nem hogy várom a találkozót, de egyenesen nyűg nekem.

Persze az más, ha aki elhív, az már eleve nagyon megmozgatott valamit nálam, mondjuk ismerem egy haveri körből futólag stb.

# 5: Megfogalmaztad a lényeget.

Amikor ismeretlenekkel próbáltam ismerkedni (pl. netről), akkor nekem folyton az járt a fejemben, hogy "OK, most a legjobb arcát mutatja, de vajon mik lehetnek a hibái? Tudom-e azokat tolerálni? Hogy kezeli a konfliktusokat?"

Szóval pont a legfontosabb dolgok nem derülnek ki az első randikon. Nekem ez nem is ment...

És aztán megismertem a páromat, teljesen semleges körülmények között. Nem akartunk egymásnak megfelelni, hónapok alatt, fokozatosan ismertük meg egymást egy közös társaságban. Az első randinkkor már minden, igazán lényeges kérdésre tudtam a választ vele kapcsolatban. Tudtam, hogy viselkedik ha dühös, ha szomorú, tudtam, milyen az értékrendje, az életstílusa, stb.

És még így is izgalmas volt egymás felfedezése, emlékszem, az első fél évben naponta csodálkoztunk rá, hogy "Jé, ebben IS passzolunk! De jó!"

Nekem óriási biztonságot nyújtott, hogy tudtam, nem fog már komoly meglepetéseket okozni, hiszen korábban már láttam a "sötétebbik" oldalát is.