Ha már csak a (nagyon erős) ragaszkodás tartott össze titeket a kapcsolatban, és elmúltak a kezdeti nagy érzések, hogy léptetek ki?

Olyan értelemben idegesít, hogy például mindenből de mindenből viccet csinál, de nem olyan módon, hogy azt érzi az ember, hogy "de jó humora van", hanem, hogy fárasztó, gyerekes, és túl sok, és nem tudok rajta nevetni, mikor századszor lövi el ugyanazt a poént.Mondjuk tény, hogy én alapból komolyabb típus vagyok, de ettől függetlenül belemegyek a viccelődésekbe, de egy idő után már erőltetettnek érzem. Baromi hirtelen mozdulati vannak, mindig véletlenül "rám könyököl", szexnél pózváltásnál véletlenül megüt, belém térdel, még akkor is rákönyököl az összekontyolt hajamra, amikor már 100%-an a fejem alatt van. Sokszor mondtam már neki, hogy kicsit próbáljon meg odafigyelni , mert állandóan tele vagyok kék-zöld foltokkal, túlzás nélkül.És mikor feljajjdulok, csak nevet a helyzeten. Lehet, hogy ez hisztinek tűnik, de tényleg zavaró, nem szeretem ezt a hirtelenséget, és azt, hogy megkért rá, szóljak, ha bármi zavar, és változtat rajta, de ha nagy ritkán ezt megteszem, akkor sem veszi figyelembe. Át fogom gondolni, ami írtál, mert tudom, hogy lehet benne igazság, de úgy érzem, olyan dolgok zavarnak, amik nem tartanak tükröt elém, engem nem zavar az, hogy óvatos vagyok, és odafigyelek dolgokra, míg velem ellentétben ő szétszórt, heves.