Szerintetek érdemes lenne adni egy esélyt a dolognak?

Van egy ismerősöm/munkatársam/haverom, akinek tetszem, de ő nekem nem. Viszont én senki másnak nem kellek. Akik nekem tetszenek, azoknak én nem.

Lehet, hogy hülyén, és gyerekesen hangzik, de egy Tumblr poszt miatt gondolkodtam el azon, hogy mi lenne, ha esetleg megpróbálnánk... Sajnos nem találom az eredeti posztot, de arról szól, hogy emberünk nézi a szomszédait, amint vízipisztolyoznak a kertben és nevetnek, és ekkor rájön, hogy annyi időt töltött azzal, hogy a tökéletest keresse, pedig csak annyira lenne szüksége, hogy tudjon valakivel együtt nevetni, és élvezni az életet. Tudom, kissé nyálas... angolul jobban hangzott. És erről onnan jutott eszembe ő, hogy valamelyik nap a melóhelyen mi is a benti slagokkal, vizes kacsókkal, és jéggel szórakoztunk a posztban leírtakhoz hasonlóan.

Szerintetek?