Meg kellene mondanom a barátomnak, hogy kiskoromban a bátyám molesztált?

Köszönöm a válaszokat!

A bátyám 3 évvel idősebb nálam, és amolyan "szexuális gyakorlópályának" használt amikor kicsi voltam. Játéknak adta elő, hogy simogassuk egymást és hasonlóak. Én annyi évesen nem tudtam semmit, csak hatalmas szégyent éreztem, de ő volt az "okos nagytesó", és csináltam amit mondott. Néha amikor azt hitte alszom, fogdosott össze-vissza én pedig nem mertem szólni, mert úgy féltem. És azt hittem, ha eljátszom, hogy nem tudok róla, akkor könnyebben tudok úgy tenni mintha meg se történt volna.

Persze bár lettem volna bátrabb és nyitottabb, de annyi idősen honnan tudnám már hogy viselkedjek egy olyan helyzetben, ami zavarba hoz, mert én magam sem tudom hogy normális vagy nem. Nem hibáztatom magam. Most már nem. Ezzel nem fogok rontani a helyzeten.

Azt kizártnak tartom, hogy a szüleimnek elmondjam és azt is, hogy a bátyámmal beszéljek erről. Elképzelni sem tudom, és nem is látom értelmét ennyi idő után. Nem tudja már jóvá tenni, én egyedül, sok munka árán váltam egészségessé, már nem érdekel mit mondana most. Nem akarok tőle semmit.

Most először van olyan ember az életemben, aki kapcsán megfordult a fejemben hogy elmondhatom, és ez nekem nagyon új érzés és félek a következményektől. De valószínűleg igazatok van.

A bátyám nem pedofil, nem szedi azóta az áldozatokat, azért ettől nem kell félni.

Fiatal volt ő is, ezért tudom védeni. Gondolom ő sem tudta mit csinál. Persze tudom hogy ettől függetlenül rohadt undorító az egész, és hány normális testvérpár nő fel úgy hogy a báty nem szexuális játékszerként tekint a húgára?! Sajnálom hogy én nem olyan báttyal nőttem fel. Pedig hányszor megkaptam, hogy de jó nekem, hogy bátyám van, biztos nagyon védelmező. Biztos...