Feleslegesnek érzem magam, ha nem adhatok szeretetet valakinek és nem okozhatok örömet neki? 26/F

A legutóbbi páromnak például nagyon sok szeretetet adtam, olyan kis szomorú, depressziós volt, de sokat ölelgettem, puszilgattam, rengeteg örömet okoztam neki és boldoggá tettem, kiemeltem a depresszióból is. Egy mosolygós, boldog embert csináltam belőle. Nekem ez jelentette a legnagyobb sikert és örömöt!

Azóta a párkapcsolatomnak már vége, egyedül vagyok és nincs, akit boldoggá tehetnék. Feleslegesnek érzem magam, mert nincs párom, akit elvihetek kirándulni, akinek sok-sok szeretetet adhatok, akit meglephetek sok aprósággal, akinek pizzát süthetek, akit átölelhetek, ha szomorú. Akinek mondhatom, hogy itt vagyok melletted az életben és nekem a te örömöd a legfontosabb.

Az előző kapcsolatomban többször előfordult, hogy a párom érdekeit a sajátjaim elébe helyeztem, csakhogy ő boldog legyen, neki legyen jó. Engem ez tett boldoggá.

Most, hogy nincs párom és ezeket nem adhatom senkinek, feleslegesnek érzem a létem.

Egyedül még a gyerekeket szeretem, ők hoznak örömet az életembe. Szeretnék egyszer jó apa lenni.

Mindazok nélkül, amiket fent leírtam, bűntudatom van, rosszul érzem magam, mert nem tudok magamnak élni.

Miért vagyok ilyen és mit tehetnék?

26/F