Járt már így valaki?

Megcsókolod és megvan oldva az ügy.

Ennek marha sok értelme van akkor. Hány évesek? Tiszta dedó.

Volt ilyesmi, meg se mertünk szinte szólalni egymás mellett, de ilyen még tinikoromban volt, felnőtt emberek ne legyenek már ilyen szerencsétlenek :D

Igen. Az első nagy szerelmem, akivel sosem tudtam összejönni. Pedig volt 5 évünk rá. Jules Renard egyik idézete jutott eszembe: " Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük." Nagyon igaz! A kérdés, hogy ti is így maradtok- e?

Van ilyen, hogy testileg vonzódsz valakihez, de szellemileg nem tudtok egy hullámhosszra kerülni, ezért sóvárogsz utána, de közben meg sosem fog elmúlni ez a zavarodottság. Ördögi kör, csak magadat kínzod, ha nem keresel mást.

Tinikorban előferdül.

Ördögi kör az igaz, de ezt egyszerűen csak meg kell törni. Mond el neki őszintén mit gondolsz és a dolog máris elmozdul valamilyen irányba. Azért vagytok zavarban, mert mindketten magatokba fojtjátok a dolgokat. Tudatosítsd magadban, hogy ez így nem vezet célra és más megoldást kell keresni hogy közös útra lépjetek, vagy elváljatok egymástól. Ebben így csak felőrlitek egymást, ami hosszabb távon már megöli az érdeklődést és a kölcsönös szimpátiát. Gondolj csak bele hogy lehet szimpatikus valaki úgy, hogy a közelében állandóan zavarban vagy. Át fog fordulni a dolog abba a mederbe amikor már zavarni fog valakit a másik jelenléte és így a szimpátia is elmúlik...

Ha szemelyesen nem megy akkor irjatok le egymasnak a dolgokat meg azokat amit ereztek, beszeljetek meg hogy mit akartok, majd ha talalkoztok akkor a megbeszeltem alapjan viselkedjetek. Mi ertelme van annak hogy egymas utan sovarogtok de 2 eve nem jutottatok még egyrol a kettore?