Mi a véleményed azokról a nőkről, akik a készbe akarnak beleülni?

Eleinte amikor visszahallottam a párom volt barátnőjéről, mennyire fontos neki a pénz, úgy voltam vele, ne már.

Például bemutatta az egyik barátjának, a csaj haza sem akart menni, mert hogy ő ebben a lakásban akar élni, nem a párom szüleivel 4en 3 szobában, és sírt meg szakítani akart, amikor nem maradhatott. Meg hogy ő Nyugat-Európában akar élni...

Azóta már hozzá is ment ahhoz a sráchoz, és be is költözött a gyönyörűen berendezett lakásba. Otthagyta a tanulmányait, mert ajjé, innentől eltartanak, nem kell semmit csinálni. 4 éve lassan valóban így is van.

Én is ebben az időben költöztem össze a párommal (akkoriban ők már rég nem jártak, csak a srác miatt jóban maradtak), megkaptam, na most cseszem el az életemet, összeköltözök valakivel, akinek semmije sincs, akkor se volt luxus, amikor ő vele lakott, de akkor legalább ott voltak a szülők, ne már, hogy együtt akarjuk elkezdeni egy alja albérlettel (a párom akkor ment külön először).

Akkor úgy voltam vele, jajj, ne fárasszon már, mindenkinek sikerült, nekünk is sikerül.

Na, eltelt 3,5 év, azóta rengeteget dolgoztunk, tanultam, igyekeztünk, és nem sikerült elérni azt a szintet, ahol ők vannak.

Én beosztom az én keresetem, ő szórja a párjáét.

Eleinte úgy voltam vele, én ezt nem csinálnám, van abban valami jó, ha az ember maga teremti meg, ha együtt érjük el, most viszont ott tartok, megértem, amiért nem akarta feláldozni a fiatalságát (22 volt akkor) arra, hogy a nulláról építgessen valamit, ha lehet olyat is választani, hogy felépíti más helyette, ő meg csak élvezi.

Most már nem ítélem el, picit talán irigylem, szeretnék annyit keresni én is, mint a férje (nem fogok).