Szakítani, ha szereted?

Érdekelne, hogy valakivel elő fordult-e már, hogy szakítania kellett valakivel, mert tudta, hogy bár szeretni, hosszútávon nem működne a dolog? Hogyan tudja rávenni magát az ember erre a döntésre, hogyan lehet megtenni, és utána túltenni magadat rajta?

Hozok pár példát, hogy milyen okokra gondolok, ami miatt nem működhet:

- távkapcsolat, aminek nincs belátható vége, te nagyon az egyik helyre vagy kötve, ő pedig nagyon a másikra, senki nem tud mozdulni.

- Őrült anyós/após akikkel szemben nem áll ki magáért/érted a párod, és tudod, hogy sajnos ebbe a családba nem szabad gyereket szülnöd.

- Nagyon különböző értékrend: A párod családjánál szokás, hogy semmit nem lehet pár nappal előtte tudni, ha mégis akkor az utolsó pillanatban mégis változik a terv, az ígért program gyakran van eltologatva, neked viszont fontos, hogy az ígéretek be legyenek tartva és ne az utolsó pillanatban változzanak a dolgok. De mivel a párod ebben nevelkedett, neki ez soha nem lesz fura, nem fogja érteni, hogy téged ez miért bánt.

Tehát olyan dolgokra gondolok, amik jelenleg nem okoznak hatalmas problémát, te szereted, ő szeret, de tudod, hogy hosszútávon (akár egy gyerekkel, vagy családként) nem valószínű hogy működni fognak a dolgok.

Ki járt már hasonló cipőben, ti mit cselekedtetek?