Valóban keveset várok az élettől, azért nincs semmim?

Az össz, amit fel tudok mutatni, hogy kb érettségi óta saját lábon állok, és önerőből csinálom az egyetemet.

Soha nem vágytam semmire, csak hogy legyen egy nyugodt otthonom, egy olyan munkám, amit nem utálok, illetve azt tanulhassam, amit szeretek.

Párkapcsolatok terén se támasztottam olyan elvárásokat, keressen egy vagyont, mert én majd nem fogok dolgozni, vigyen nyaralni...

Úgy vagyok vele, ha szeretnénk nyaralni (ami általában egy szomszéd országot jelent egy hétvégére, és nem a Bahamákat két hétre), akkor ősszel elkezdünk félretenni, és nyárig összejön annyi, hogy elutazzunk.

De sokszor megkapom másoktól, elrontottam, mivel így valószínűleg sosem lehet majd gyerekem, mert nem lesz rá pénz, mert az alapján választottam szakot, hogy mi érdekel, és nem az alapján, mi fizet jól, és párválasztásban se figyeltem, mennyit keres, és mennyire hajlandó anyagilag elkényeztetni.

Mert ha tudom magamról, hogy nem vagyok képes sokra, akkor jól kereső párt kellett volna keresni...