Vonzódtatok már sógorhoz vagy hasonlóan "tiltott" személyhez? Mi lett belőle?

#1 - a szivnek nem lehet parancsolni...

A kerdesre: nem volt ilyen.

Az előbb írtam erre egy kifejtett választ, de elszállt...

Lényeg: ahogy #2 írta, rettenetes szenvedés az egész eleve, senki sem kívánja az ilyet vagy dönt erről.. A tetteidről igen, de ez egy adott dolog, hogy kihez vonzódsz.

Nálam a párom haverjával van ugyanez. Amióta simerem próbálom elfojtani, de ugye pont a párom miatt nem lehet kizárni sem és elfelejteni az adott személyt, pedig iylenkor a felejtés lenne a megoldás. NA ez egy ilyen szituban ugye lehetetlen.

NEki is van párja, bár talán tetszem neki én is, de a körülméynek lévén egy ilyen eleve halott dolog..

Szétcseszni egy másik akpcsoaltot, és egy abrátságot.. Minimum a bűntudat és a fájdalmak miatt, amit ez okozna, nem érné meg, ráadásul annak a legáfjóbb, aki nem érdemelné meg..

Szóval, hogy # 2 írta, ezt nem lehet bírni, ha nem megy a felejtés. - Már pedig nálunk is a párom lévén fel-felbukkan, és iylenkor taccsra vágja az embert belül az egész.

Ha nem menne,talán mi is szakítunk a végén, de már gondolkoztam kínomban azon is, hogy elmondom neki, mert pont ő miatta vagyok vele interakcióba olykor.

Sz.r egy helyzet az ilyen, és a legrosszabb, hogy a megoldás sem adott, hogy elfelejtst vagy kizárd az illetőt.

# 5 vagyok

Hát, nekem sem segített... :D Nem voltak elegek a hónapnyi szünetmentes időszakok, (szinte-vagy nem is szinte) minden nap az eszembe került. A találkozások csak még nehezebbbé tették, ezt úgy értettem.

" de már gondolkoztam kínomban azon is, hogy elmondom neki, mert pont ő miatta vagyok vele interakcióba olykor. "

- Mármint ezt úgy értettem, hogy a páromnak mondom el, amit érzek, mert engem hazavágnak ezek az alkalmak. Mindig azt hiszem, hogy "ok, most erős vagyok, most már nem érdekel", de ezek csak felbolygattak szinte mindig.

Igazából 1x sikerült az eszemmel mindenféle rossz tulajdonságára fókuszálva tényleg visszavenni ebből, és akkor márinkább idegesített is kicsit. Akkor volt egy időszak, amikor ebbne a hitben voltam, hogy vége, túl vagyok rajta. Egészen a következő alkalomig, amikor jó oldalát ismertem meg.

Azt kívánom, hogy bárcsak ne találkoztunk volna, és ne simertem volna meg...

Másrészt meg ez az egész rávilágított, hogy a kapcsolatomban gondok vannak, amivel ideje lenne foglalkoznom a magam részéről, máskülönben nem lenne rám más ekkora hatással...

Utolsó, ezzel tisztában vagyok. (Egyébként valójában minden szerelemhez hozzátartozik az idealizáció, anélkül nem lennénk képesek a szerelemre sem.. :-) )

Másrészt sajnos nem segít, hogy a fogalmak meg vannak magyarázva. Elhiheted nekem, hogy a témában ( szerelem, plátói szerelem, stb) jó sok pszicho cikket elolvastam már.

Az egy dolog, hogy segít kicsit jobban megérteni az érzelmeinket, de attól függetlenül még nem lehet megsemmisíteni őket: ha így lenne, nyilvánvalóan nem egy sógorba, vagy párom barátjába szeretek bele, hiszen nem vagyok sem hülye, sem mazochista.

A hibáit is látom, mint írtam, egyszer sikerült is elérnem a közömbösséget, de egy személyiségben vannak jó és rossz tulajdonságok. Látom a rosszakat, mégcsak jobb sem lenne a páromnál ( sőt), ettől még az érzések megvannak.

Értelemmel nem lehet érzelmeket megsemmisíteni ( by Márai)

(Egyébként én is ettől reméltem, hogy észhez térek, hogyfull reális vagyok. Hát nem jött be, mert nem lett ettől közömbös azóta sem. De semmi baj, ezt én is így tanultam meg. Legalább van jó oldala is, ezt is megtanultam. :) )