Szerettem egyáltalán?

Amikor megláttam már akkor éreztem valami megmagyarázhatatlan különleges érzést. Akkor még volt barátnője, de megismerkedésünkre rá pár nappal elkezdtünk beszélgetni. Volt barátnője de kihívott találkozni, én mindig nemet mondtam.

Majd egyszer kimentem vele, aznap bele is szerettem. Akkoriban nagyon sokat beszélgettünk neten, a barátnőjével sok volt a veszekedés köztük, szakított vele.

Mi azután elkezdtünk minden nap találkozni, össze jöttünk, pár hónapig együtt voltunk majd szakítottunk.

Utána kijárkáltunk még együtt kb minden héten. Majd jó pár hónapra rá nagyon csúnyán össze vesztünk. Akkor két hónapig nem tartottuk a kapcsolatot.

Én már az elejétől kezdve úgy éreztem szeretem őt, és mikor nem voltunk együtt sem tudtam kiverni a fejemből hónapokon át.

Történt valami, ami miatt újból felkeresett. Nem szándékos volt, nem ő tervezte így, hanem magától így alakult a dolog.

Erre egy hónapra rá annyira úgy éreztük, hogy össze kell jönnünk, hogy így is tettünk. Ismét kapcsolatban voltunk. Pár hónapig bírtuk, majd szakítottunk.

Nagyon sokat veszekedtünk, balhéztam mindenen. Sok lehetőséget adott a javulásomra, én mégsem éltem a lehetőséggel. Az összeveszéseknél esküdöztem, hogy változni fogok, még is legbelül tudtam, nem tudok jelenleg megváltozni. Elhitte, hogy változni fogok, “vissza fogadott”. Ezt nagyon sokszor eljátszottuk, az egész kapcsolat ebből állt.

Talán úgy éreztem, hogy azért kell vissza szereznem, hogy velem legyen, ne pedig mással. Talál csak ez volt a lényeg, hogy birtokoljam, hogy tudjam, hogy az enyém.

Nem tudom.

Mikor szakított velem végleg, egy könnycseppet nem hullajtottam. Pedig majd egy évig csak őt szerettem szüntelen, hiába nem voltunk végig együtt.

Ő hamar talált is magának mást, de tudom nála ez így működik, gyorsan pótolja az elvesztett személyeket.

Én viszont egy hétig sokat beszéltem róla barátoknak, próbáltam vissza szerezni, de természetes is hogy nem jött vissza, hiszen már mással volt.

Éreztem talán ez nem véletlenül alakult így. Magamra kell koncentrálnom végre nem egy kapcsolatra, hiszen jelenleg ha kapcsolatban vagyok, másra nem tudok koncentrálni csak arra (ezen változtatnom kell).

Szóval úgy érzem nem véletlenül alakult így, s talán lesz még egy utolsó esélyünk. Sosem lehet tudni.

Viszont már most úgy érzem, hogy nem is tudom elképzelni, hogy mi valaha kapcsolatban voltunk. Pedig még hiányzik és szerintem szeretem..

Egyébként sosem volt ez olyan nagy lángoló szerelem, amilyenre vágytam ezzel kapcsolatban.

Az első próbálkozás (amit én nem is tudok kapcsolatnak nevezni) nekem az nyomta rá a bélyegét a második próbálkozásra. Hiszen ő hiába tudott tiszta lapot nyitni nekem, én csak a sérelmeimet és csalódásaimat láttam benne, és egyre csak azt bizonygattam, hogy ez most sem fog működni. Ezt végül megunta.

Viszont a fentiek alapján sem tudom eldönteni, szerettem-e igazán őt.?!

Kérlek olvassátok el és mondjátok el őszinte véleményeteket a kérdéssel kapcsolatban.! :)

20L