Szerintetek egy alig 17 éves középiskolás lánynak van esélye normális, tartós kapcsolatot kialakítani egy 25 éves elmúlt, majdnem 26 éves férfival?

17 voltam, mikor megismertem egy 27 éves férfit. Rettentően beleestem.

Aztán jöttek a problémák: mondjuk, hogy hétvégén is haza kell érnem hajnal 2-re, hétköznap 9-re. Hogy nem mehetek vele hétköznap napközben se sehová, mert nem lógok az érettségi évében. Vagy: nem mehetek vele a kedvenc helyére, mert nem vagyok 18.

Előbb nyúzott, hogy költözzek hozzá, amint 18 leszek. Érettségi előtt pár hónappal. Meg pedzegette, hogy milyen jó lesz, ha már nem tanulok. Mondom: még 4 év, megyek fősulira.

Ja, hát ő addig nem vár, meg nem fog eltartani 5 évig.

Aztán itt vége is lett a hatalmas szerelemnek. De legalább jól megmérgezte a kapcsolatom a szüleimmel, ami még évekig tartott.

Minden 17 éves azt hiszi, hogy jóval érettebb a koránál, és a 10 évvel idősebb pasija benne látja élete szerelmét.

Hogyne. Tudod mit lát benned? A farkát tövig! Fiatal test, naiv gyerekésszel, se már lehet dugni minden irányból. És nem kell attól tartania, hogy jövőre elkezded pedzegetni, hogy kérje meg a kezed. A következő 5 évben össze se fogtok költözni. Csak jártok, dugtok, bulikáztok, beájulsz egy kisebb ajándéktól, és nincs semmi kötöttség vagy felelősség. A fogamzásgátlót meg puszta menőzésből is szeditek szorgalmasan.

Én 24 éves egyetemista vagyok, lélekben még elég gyerek, köszönöm szépen. Simán ismerkedem 17-18 éves középiskolás csajokkal is.

Az a vicces/szomorú, hogy sok ember úgy képzeli a fiatal felnőtt férfiakat (18-25 évesek), mintha száz évvel ezelőtt élnénk és ez a korosztály már lehúzott volna 5 évet a vaskohóban, vagy visszajött volna élve egy háborúból. Az idősebbek fel sem fogják hogy a kamasz kor gyakorlatilag kitolódott elképesztően sok embernél a húszas éveikre is.