Azok a nők, akik az anyagiakra fogják, hogy nem szülnek gyereket, valóban szülnének, ha jobb lenne az anyagi helyzetük?

Én a férfiakra kenem a dolgot. Egyszerűen nincs egy olyan férfi sem akiben mernék annyira bízni, hogy szüljek neki, mert nem fut el a gondok elől, képes a gyereke javát nézni minden helyzetben (így válás esetén nem csapja magát a földhöz koszos 10-30 ezerét).

Ha lenne olyan férfi aki jó apa lenne és nem csak papíron és nem csak addig amíg minden rózsás otthon, akkor szegénységbe is szülnék.

Nálam ez csak részben anyagi kérdés, partner is kell hozzá, meg hogy egyáltalán lehessen gyerekem, mert az ilyen terveket az is keresztbe húzhatja, ha az derül ki, hogy nem lehet, csak alternatív módon. Rengeteg pár küzd még egy gyerekért is évekig lombikprogrammal. Volt egy kolléganőm, akinek szintén nehezen jött össze az az egy is, volt egy rokonom (ő már nem él), aki egészségügyi okokból nem tudott kihordani egy terhességet, annak ellenére, hogy a baba meg tudott foganni.

Mondok egy másik példát. A szüleim 2 gyereket terveztek, mert úgy voltak vele, hogy ennyit tudnak tisztességesen felnevelni. Ketten is lettünk, de ha becsúszott volna még egy, nyilván megoldották volna, de tervben nem volt több. Persze lehetne mondani, hogy pl. az apai nagyszüleim felneveltek 7 gyereket szegénységben, de ha az olyan szuper lett volna, apám nem mondta volna, hogy ő 2-nél megáll. Persze azt nem láthatta előre, hogy anyámmal közösen, kemény munkával sokkal jobb körülményeket hoznak össze végül mostanra, mint amiben ő felnőtt, de ahonnan indultak, ott, akkor ő úgy látta, hogy nem akarta kockáztatni, hogy az ő gyerekeinek is a szegénység jusson.

Szóval ez összetett kérdés. És azért kicsit tudatosabbak vagyunk már, hogy anyagilag is mérlegelni tudjuk a dolgot. Látjuk az árakat a boltokban, és valamilyen összeg érkezik a számlánkra. Na most van, akit eltart az állam, de mindenkit nem.

A többi országot meg nem tudom, nem azok között az emberek között élek.

Én vállalnék egy babát akár most azonnal, ha lenne hol laknunk, és nem függne az életem és a baba élete kizárólagosan az apjától vagy a család jóindulatától. Úgy gondolom viszont, hogy a 25nm albérletbe, meg a középkategóriás fizum mellé viszont teljesen gyökér dolog lenne. Nem azt mondom, hogy ez később nem lesz majd jobb, de nem hiszek abban, hogy egy gyereknek csak szeretet kell... Kell neki pelenka, kaja, ruha, tanszerek, meg az se hátrány, ha nem egy szobában él a szüleivel. Akik szerint ez önzőség, meg a magyarság pusztítása, azoknak vállalom hogy önző vagyok.

27N

Ez több tényezős kérdés. Nyilván van anyagi oldala is- nem csak a gazdagság meg a "milyen nyaralást engedhetek meg magamnak" kérdésében, hanem az én szempontomból leginkább a lakhatás, kényelmes élet szintjén. A férjemmel nehéz munkával tudtunk összekaparni egy másfél szobás lakásra valót, amiben legfeljebb egy gyerek fér el, az se túl kényelmesen, kettő már biztosan nem. Ha esetleg úgy hozná a sors, hogy ikreink születnének, mehetnénk anyósomhoz lakni a világ végére, mert nem férnénk el különben. Ha az embernek van szép nagy háza, ahol nem probléma 2-3-4 gyerek elhelyezése, van annyi pénze, hogy mindegyiküknek megadja azt az életszínvonalat, amit úgy gondol, hogy kell, na meg ezért cserébe neki sem kell napi 3 órákat ingáznia a munkahelyéig meg vissza, akkor azért sokkal szívesebben szül, mint egyébként.

Másrészt meg, a nyugati társadalmakban azzal, hogy a nő is dolgozik, karriert épít, önálló, azzal elérik, hogy ne csak unalomból legyen 10 gyereke. Mert addig, amíg ősanyáink egy házban laktak anyóssal, lánytestvérekkel, nagynénikkel, minden rokonnal, és úgy egyébként a házimunkán kívül nem volt gondjuk a mindennapokban, úgy persze könnyebb volt azt mondani, hogy pottyant 500 gyereket, kit érdekel, egyrészt a nevelésben hatalmas segítsége volt, másrészt meg nem járt lemondásokkal. Most meg, főleg Magyarországon nézve, ha fiatal vagy, azért nem vesznek fel, mert mindjárt szülni fogsz, ha már van gyereked, akkor azért, mert nyilván a gyerek lesz az első minden körülmények között. Az ember ilyen körülmények között először próbálja megteremteni a maga stabilitását, anyagi biztonságát, mert jól mondják a többiek, nem lehet, nem szabad egy-egy férfira számítani. És nem azért, mert jajj, a férfiak annyira alja népek, hanem mert mi van, ha történik vele valami? Mi van, ha munkaképtelen lesz vagy rosszabb? Szóval nem szabad manapság már egy emberre bízni egy teljes család megélhetését, és a férfinak is könnyebb, ha a teljes anyagi teher nem csak az ő vállát nyomja. Talán nagyobb kedvvel száll be akkor a gyereknevelésbe, házimunkába, ki tudja. Én legalábbis naivan így gondolom. Viszont ennek van egy olyan hátulütője, hogy nagyon nehéz meghatározni azt a pillanatot a nő életében, amikor azt mondhatja igen, én már megalapoztam a magam anyagi stabilitását, nekem már nincs tovább, én ezen a szinten megállok, és most jó pár évre félreteszem magam, az önmegvalósítást, a karrierépítést, a mindent, és most a gyerekemnek élek. Mert tulajdonképpen a gyerekvállalás a nő szemszögéből ezt jelenti, és ha van egy olyan önálló élete, amit szeret, arról kicsit sem könnyű lemondani egy (vagy több) gyerek kedvéért, akikről tudjuk, hogy sok örömet okoznak, de több velük a baj és csak olyan 20 év után mondhatjuk azt, hogy megérte-e egyáltalán meghozni ezt az áldozatot.

Nem.

Kérdező, amúgy hány gyereked van? :)

Téged tulajdonképpen miért érdekel, hogy más vállal-e gyereket, és miért igen ill. miért nem?

No mindegy, tegyük félre ezt, nézzük csak...

- "ha ez igaz volna, akkor a gazdagabb országokban nem lenne gond a népességfogyás"

Ezt honnan veszed? Van x ember egy országban, akinek nincs gyereke. Ennek az x-nek csak egy része az, akinek anyagi okokból nincs gyereke. Van, aki nem akar, van, akinek nem lehet, van, akinek meghalt, stb. Nem csak azok miatt fogy a népesség, akiknek nincs elég pénzük, omg :D

- "A túlnépesedés nem a magyar társadalmat érinti."

Igen, és? Miben más a magyar, mint az összes többi ember? Semmiben, elárulom.

Ráadásul a magyar társadalom & állam a jelenlegi (egyre kevesebb) gyerekkel se bír, nézd meg pl, milyen nehéz benyomni a gyereket egy jobb bölcsibe/oviba. Így sincs elég férőhely, nem még ha több lenne...

- "Olyan evolúciós "dolog" pedig nincs, amiért az emberek nem akarnak gyereket."

Ez lehetséges, de az ember faj szintjén már túljutott azon, hogy kizárólag evolúciós okokból, ösztönből cselekedjünk, és úgy éljük az életünket.

Egyéb marhaság?

Kérdező, olvasd el az írásom többi részét is, ne ragadj meg ott, hogy biológiai akadály.

Ha olyan jó lenne szegénységben gyereket nevelni, apám miért döntött úgy, hogy 2 elég, pedig 7-en nőttek fel szegényen? Mert mégse olyan jó. Változnak az idők, változnak a lehetőségek, változik a világ, változnak az emberek. A kisebbség könnyen vállal gyereket, mert ők kapják a segélyt... Nekem, mikor tényleg kellett volna átmenetileg, kiszúrták a szemem egyszeri 5000Ft-tal...

Láttam rossz példaként anyai nagyanyám esetét, aki nem kap nyugdíjat, csak szociális segélyt, mert kicsesztek vele az egykori munkáltatói és összevissza jelentették be, de ez nem derült ki időben, ő erre nem gondolt fiatalon. Mi már látjuk, már másképp tervezünk.