Szoktál csalódni a párodban?

Inkább úgy mondanám, hogy többször nőt emberileg a szememben, mint ahányszor csalódtam benne. Ha mérlegre tennénk a dolgokat akkor a csalódás mértéke elhanyagolható lenne, ahhoz képes, hányszor csalódtam pozitívan benne.

A legtöbbször az volt a csalódás (negatív) tárgya, hogy nagyon okos értelmes férfi. De vannak területek amik úgy kiesnek az intelligenciájából. Tehát nem tudja jól, helyesen, értelmesen lereagálni, hozzászólni a dologhoz.

Olyan szinten viszont nem gáz, hogy én meg ebben a hiányosságában ki tudom egészíteni.

Azt, hogy "szoktam", nem mondanám, mert az nálam rendszerességet takar. Sztem olyan nincs, hogy a párunkban hosszú együtt töltött idő után picit sem csalódunk - max. ha jól választottunk, akkor 1) kisebb dolgokban csalódunk benne, nem nagyon komolyakban. 2) meg tudjuk ezeket beszélni, 3) a pozitívumok ellensúlyozzák.

Én pl. a kapcsolatunk elején, amikor kicsike ösztöndíjjal, ingyenes gyakornoksággal és emiatt pénzhiánnyal küzdve szerveztük a nyaralásainkat, felelőtlenül megígérte, hogy majd fizeti a részemet, aztán elfelejtette az ígéreteit, és mondta, hogy mikorra adja oda a részem. A 2. ilyen alkalom után elbeszélgettünk, hogyha nem gondolja komolyan, akkor ne ajánljon fel ilyesmit és akkor inkább ne menjünk nyaralni, mert ez így nagyon kínos. És azóta nem történt ilyesmi pl.

Ezenkívül ilyen apróságok voltak, hogy nehezen értette meg, hogy ne piszkáljon és dögönyözzön, ha épp otthonról dolgozom, mert úgy nem tudok koncentrálni, és a többedik szólásra sem akaródzott megérteni.

Exem. Nem véletlenül.

Kétszer csalódtam benne:

- először, mikor 38 fokos lázas betegen ott hagyott 3 napra, mert "anyja várja hétvégére"

- másodszor pedig mikor kideürlt, hogy minden! problémáját HELYETTEM a barátaival meg az anyjával beszéli meg (a szexuális jellegű gebaszokat IS)

A második után kidobtam a fenébe.

A jelenlegi páromban nem csalódtam, mert egyenes és őszinte férfi.