Mit lehet tenni ilyenkor?

A párommal (férfi) 2 és fél eve vagyunk együtt. Ezidő alatt rettentő sok sikere és lehetősége volt az életében. Én mindigis nagyon büszke voltam rá,és támogattam,de volt egy pont amikor már kezdtek rosszul esni a dolgok.

Anno semmit nem tanult én meg ökörbe tanultam végig a gimit (mind a 4 évet) neki mégis jobb érettségije lett.

Aztán utolsó evben találta ki,hogy egyetemre megy. Kapott egy nagyon jó felkészítő tanárt. Én kb ket éve tudtam és készültem. De se tanár nem volt és anyagot sem kaptam.

Nem meglepő: őt felvették,engem nem.Pedig eletem egyik álma volt,de túl gyengék az eredményeim...

Ráadásul nemrégiben kapott ajánlatot játék alkotásra való felkéréssel,befektetőkkel meg minden. Én egyenlőre azt sem tudom,vajon mit dolgozzak,mert az Okj-t amire jelentkeztem már lekéstem.

A szörnyű az egészben nem is az,hogy ő sikeres én meg sikertelen,hanem,hogy semmit nem tett érte. Egyszerűen jobban fog az agya,több a szerencséje. Sőt a családja is sokkal szeretteljesebb! (Nekem ilyen nem jutott)

Ilyenkor gyakran merges leszek vagy inkább nagyon szomorú. Persze ezt nem rajta töltöm ki. Kerülöm a konfliktust és ugyanúgy támogatom ahogy eddig. De mégis nagyon fáj ez... Mindene ami van,ami megadatott neki azt nem is értékeli. Én meg a "kispadról" nèzem,ahogy ő befut èn meg lemaradok.

Mit tudnék ezzel tenni?

(Bocsánat,ha hosszú lett)