Szerintetek ahol nem szereti a férfi a nőt és van gyerek akkor ha nagyobb lesz ott fogja hagyni?

Szerintem ez nem igazán korhoz vagy nemhez kötött...

Nincs szerintem arra konkrét statisztika, hogy ki és mikor lép le, ha nem szerelmes. Inkább a motiváció vagy annak hiánya indítja be a gépezetet.

Az akinek több lehetősége, segítsége van, "hátszele" van, az előbb lelép, mint az aki a másikra van utalva.

A gyerek többnyire csak kifogás, és eszébe sincs válni.

Aki pedig fel akarja nevelni, az nem egyszer megvárja, amíg kiröppen. Több párt is ismerek, akik akkor váltak, mikor 18-20 évesek lettek a gyerekeik.

#5

A gyerek többnyire csak kifogás, és eszébe sincs válni."

Neked amúgy van gyereked? Szerinted mégis milyen szülő az, aki lelép a gyerekei mellől, mert megtalálta élete szerelmét és/vagy kúrópajtiját?

Tudom, hogy itt a gyk-n a debilek szerint a válás a "gerinces" megoldás ilyen esetben, de mégis miért "gerincesebb" lelépni a családod mellől, mint félrejárni? Maradjunk annyiban, hogy mind a kettő pont egyformán gerinctelen.

Egyébként lehet, hogy már kérdeztem, de ha még nem tettem volna: van gyereked?

#6:

Három gyerekem van. És?

Egyrészt megnéztem, hogy kinek szülök, és nem pottyantottam az első pasinak, akivel összejöttem. Okkal a férjem a férjem.

Másrészt: családtagot nem cserélgetek. Se a szüleim, se a gyerekeim, hiába van jobb náluk. Miért lenne természetes lecserèlni a gyerekeim apját, a férjem?

Kicsit több munkával jár, de én azt választottam, hogy karbantartom a házasságom. Nem ugrok bele az első farokba, ha épp rossz passzban vagyunk. Minden gödörből ki lehet jönni, ha nem kezdesz el ásni az aljàn.

A 80%-ossal értek egyet.

Elviselni mindent a gyerekekért? Egy normális szülő megmondaná az unokája anyjának, a lányának, hogy elcseszi az életét. Nem azaz élet rendje, hogy gyerek miatt örök életre mindent feladjunk.

De amúgy amit a 80%-os ír az teljesen normális, ez a helyzet áll fent minden ilyen esetben, egy nem retardált embernél.