Bántad már meg, hoy bocsánatot kértél olyantól, aki jobban belegondolva éppenhogy téged bántott meg, és nem fordítva?

Bánni nem bántam meg, mert onnantól kezdve álltam fel, sokkal gyorsabban és erősebben, mint ha hagytam volna a dolgokat.

Tényleg igaz, hogy a megbocsájtás elemi erejű láncokat tör meg az ember életén, amik addig lehúzták. Kb. olyan mint ha a hátadon mázsás súlyt cipelnél, egyik pillanatban még rogyadozol alatta, a másik pillanatban már leemelték. kb. ilyen.

Hármas, te egy kicsit félreértelmezed a dolgokat.

A hit nem azt mondja, hogy te kérj bocsánatot az ellened vétkezőnek, hanem hogy te bocsáss meg neki. Kevered a szezont a fazonnal!

Igen bántam. Sajnos olyan nőbe voltam szerelmes aki hibátlan volt, minden ami rosszul sült el más hibája volt, minden ami nagyon jó volt az legalább részben az ő érdeme. És elkövettem a hibát, hogy a nyugalom érdekében sokszor nyeltem és sokszor egy-egy veszekedés után már nem bírtam a mosolyszünetet és inkább én közeledtem és gyakran bocsánatot kértem a viselkedésemért holott inkább neki kellett volna. Valójában ezt sosem értékelte és méginkább önzőbb, rosszabb lett mint azelőtt. Mindig ereztem, hogy nem jó így, mindig én alázkodok meg aztán egyszer besokalltam és azt mondtam ebből elég. Na onnantól nagyon gyorsan vége is lett a kapcsolatnak.

Azóta tudom, hogy aki nem tisztel annyira, hogy belássa saját hibáját és ha úgy kívánja a helyzet akkor bocsánatot kérjen azzal nekem semmi dolgom. Boldogítson mást.