Aki már régóta együtt van párjával: ha visszagondoltok, milyen apróságon/ apróságokon múlt hogy találkoztatok, megismerkedtetek?

Nekünk érdekes a történetünk.

A nővérem vett egy macskát itthon amit ki akart vinni külföldre de túl fiatal volt a macsek a veszettség elleni oltáshoz így itthon maradt mondván majd kivisszük mi (ha elég idős nem utazok vele és nem találkozom a párommal) később mikor eljött az idő hogy oltás ivartalanítás aztán mehet kiesett az ablakon amivel tolódott az utazás hisz nem lehetett beoltani amíg helyre nem jön. (Ha nem esik ki nem akkor megyek mikor a párom is) A párom eközben elkezdett mellékállásban sofőrködni mert épp nem állt olyan jól (ha rendesen beindul addigra a vállalkozása nem vállal mellékest nem mellesleg ez volt az első vagy a második útja) így keveredtünk mi ugyanarra a buszra ahol a vakszerencse úgy hozta hogy még le is robbantunk így volt időnk beszélgetni ugyanis lekéstük a csalagutat is és az autópályán is órákat rostokoltunk.

Ha a macska öregebb mikor nővérem megvette ha nem esik ki az ablakon ha egy héttel később megyek vagy kettővel előbb soha nem futunk össze. Ha a másik állatszállító nem lett volna unszimpatikus és nem keresünk tovább vagy egyedül küldjük a macskát szintén nem futunk össze.

Otthon éltem még, péntek délelőtt volt. Apám nyugdíjas volt már, anyu meg szabin volt (nyár volt). Én az egyetem után voltam, állást kerestem. Apu bement a városba valamiért, anyu rábízta, hogy hozzon a boltból ezt meg azt. Apu elfelejtette. Otthon állt a bál, anyu mérges volt. Én (hogy nehogy ezen már egész nap menjen a cirkusz), elrohantam a boltba, megvenni, amit apám elfelejtett (csak úgy, festetlen arccal, rövidnadrágban, lófarokba gumizott hajjal. És akkor találkoztunk, konkrétan a boltban kilöktem a kezéből a táskáját, a nagy kapkodásban. Segítettem felszedni, nagy elnézésekkel persze. A vicc, hogy ő meg átutazóban volt a városunkban, és hazafelé megállt a kocsival, bevásárolt.

(10 éve vagyok a felesége:)

Huu, ez nagyon aranyos történet volt és igaz: macsek, mint szerelem hozó. :)

Az én történetem teljesen átlagos: az exem által elég nagy baráti/haveri kört megismertem, aztán szakítottunk, és a szakítás után pár hónappal egy munkatársam haza hozott autóval, de nem az utcánkban rakott le, hanem egy szomszédos utcában, a volt férjem (egy haver a körből) meg épp a buszt várta, mert ott van buszmegálló, persze megálltam pár szóra, innen tudta meg hogy szakítottunk és megkérdezte, ha ráérek akkor lenne-e kedvem a hétvégén moziba menni, én meg persze igent mondtam, mert ráértem ill. azért eléggé magam alatt voltam. Ennyi... :)

Egyetemen az aktuális lakótársam pasija kocka volt, és rávett mindhármunkat, hogy kezdjünk el játszani az akkori favorit játékkal. Előtte lenéztem minden mmo-t, hülyekockák:), elvből nem voltam hajlandó kipróbálni egyet sem, akkor is csak azért, mert négyen nyomtuk tanulás helyett, és így már poén volt.

A játékban ismertem meg a későbbi párom, màr nyolc éve ennek. :) (És persze nem mellékesen én is hülyekocka lettem :D)