Kevésbé szép lányként ezen mindig keresztül kell mennem?

Nem tartozom abba a tökéletes 10%-ba, akikre a férfiak 90%-a ácsingózik 16 és 60 év között.

Van párom 6 éve szerencsére, de én is tudom, hogy csak "bejött az élet", és ha ne adj isten, egyszer szakítunk, nem fognak hatan térdelni a küszöböm előtt komoly kapcsolatért esedezve (meg szexért se).

Már gyerekként is tudtam, hogy a külsőmből nem fogok megélni, úgyhogy dolgozom/tanulok, amióta csak tudok.

Többnyire nem zavar, bár vásárolgatni nem szeretek, közösségi oldalaim sincsenek, ezek a dolgok nem nekem valók.

Viszont olyan rosszul esett ma egy férfi barátomtól (vagy legalábbis azt hittem, azok vagyunk), hogy amilyen kedves vagyok vele, megijedt, hogy netán szerelmes vagyok belé, és akkor nem tudná, hogy meneküljön a helyzetből. Amugy ne sértődjek meg, nincs baj velem, de leadhatnék pár kilót.

Mikor visszakérdeztem, mi van, elkezdte kifejteni, hogy hát, ha őt kérdem, akkor túl nagy a mellem, illetve nem elég kislányos az alakom, sajnálja, hogy neki kellett elmondania.

Megmondtam, nem érdekelnek olyan dolgok, amiken nem tudok változtatni, és a világ teli van nagyobb horderejű dolgokkal az én külsőmnél, koncentráljon azokra, még én is azt teszem.

Viszont attól függetlenül nagyon rosszul esett, mivel nem tartom magam elhízottnak (170cm vagyok és 60kg), és nem szeretnék más kedvéért fogyni.

Voltam anno 50kg (és talán még alatta is), de akkor már úgy néztem ki, hogy már csak befeküdni kellett volna a koporsóba.