Miért kell hogy "elmagányosodjon" az ember?

Én is így élek, vannak ismerőseim, eldumálunk, de úgy kb. ha lelőnének nem érdekelné őket, ahogy engem sem ha őket.

Ez a gond, hogy nem is nagyon lehet komolyabb ismerettségeket kötni, mert a többségnek van családja és ők már betöltik a teret (érthető módon)

Egyáltalán nem kell, h elmagányosodjon az ember. Aki a kapcsolatok ápolásának költségeit (barátokra szánt idő, odafigyelés, közös élmények szerzése) akarja megspórolni magának, nos, az az ember magányosodik el idővel. Ami még előfordulhat, h szétfejlődnek a baráti társaságok, ki erre, ki arra folytatja az életét. De ez csak azt jelenti, hogy az elmúló kapcsolatok helyett lesz idő és tér újaknak. Ja, h nem mindenki képes új kapcsolatokat kialakítani? A szociális készségek tanulhatók. A tanulás költségeit érdemes-e megspórolni?

Amit négyes sz. válasz adója ír, tökéletesen alátámasztja a megfigyelésem: a társkapcsolatok helyett a telefont is lehet ám választani. Aki a kütyüjeit nyomkodja, elveszti a személyes kontaktjait.

Az pedig, hogy a lustaságból/kényelemszeretetből/akármiből fakadó társaságvesztés feleméssze az embert, nem tartom kényszerítőnek. Ha ez felemészt téged, kedves Kérdező, tarts önvizsgálatot.

Maguktól csak úgy nem lazulnak meg. Ha nem teszel azért, hogy fenntartsd a kapcsolatot, akkor nem kell csodálkozni semmin.

Vicces, hogy úgy beszélsz a saját életedrōl, mintha távoli külsō szemlélōje lennél. Így nem lehet érteni, hogy honnan kezdōdött a törés, hogy történt az elszakadás és mi az oka. Lehet, hogy a másik embert nem érdekelted, de az is lehet, hogy te nem törōdtél másokkal. Ez esetben nem csoda, ha mások is elidegenednek tōled, épp úgy ahogy te is tōlük. Ha valamelyikōtök lépéseket tesz a kapcsolat fenntartása érdekében, akkor még menthetō lehet.

Az ilyen panaszkodások elég nevetségesek, mint “nem érdeklem ōket, ōk sem érdekelnek engem”. Akkor most hova sz@rjak?:D Ha te is közömbös vagy másokhoz, akkor elvárod, hogy ōk kötōdjenek hozzád? Akkor nem csoda, hogy elmagányosodsz.

#7

Nem volt ez mindig így. Régen futottam mások után, több csoport legaktívabbja voltam... De le se szarták. Netes csoportokban mindig kiderült, hogy privátoztak, szóval semmit nem ért az aktívság, élőben pedig... hát nem tudom, minden igyekezetem ellenére másokat mindig jobban kedveltek.

Így meg nehéz.