Velem van a gond? Mit rontok el?

Az utóbbi 5évben három olyan nőt ismertem meg, aki nem csak "egyéjszakás" volt, hanem a barátnőm is lett és aki mellett el tudtam képzelni a jövőmet...

Mindhárom kapcsolatom hasonlóan ért véget.

Az első 8hónap után megcsalt a volt pasijával.

A másodikkal nagyon közel kerültünk egymáshoz, órákon át tudtunk beszélgetni. Ha a másiknak valami gondja volt, azonnal megéreztük egymáson... ugyan azt szerettük csinálni, magyon sok közös programunk volt.. de egyszer, amikor együtt töltöttük az éjszakát, reggel még jókedvvel távozott, majd nem láttam két hétig. Egyszer kerestem fb-on, meg se nézte az üzenetemet. Másnap felhívtam, ki volt kapcsolva a telefonja, rá két napra megint kerestem, szintén nem tudtam elérni, otthon se volt, majd egy hét múlva, amikor már nagyon aggódtam érte, felkerestem a legjobb barátnőjét, aki elkezdett velem ordibálni, hogy szálljak ki az életéből.. Majd, amikor véletlenül összefutottam a csajjal, a volt pasijával volt és csak azt a választ kaptam tőle, hogy hagyjam békén, ne keressem, nem akar tőlem semmit. Mai napig nem értem. Kb 3 hónapig voltunk együtt.

A harmadik leányzóval szintén nagyon jól megvoltunk. Nagyon sok közös volt bennünk, összeillettünk. Ő is szeretett engem.

Vele úgy ért véget a kapcsolatunk, hogy a szemembe mondta, hogy ő egy magasabb és jóképűbb pasira vágyik. Szerelmes abba, aki vagyok, de bárcsak külsőleg jobb pasi lennék..

Én rontok el valamit, vagy csak szerencsétlen vagyok? A barátaim csak annyit mondanak, hogy ne vegyem komolyan a nőket...

Az ismerkedéssel nincs gondom. Magabiztos vagyok, jó a beszélőm, bárkit meg tudok nevettetni...

Külsőleg is igényes vagyok magamra, a munkám miatt kötelező is..

25/F